Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 4. szám - Száraz György: A tábornok XXV. (életrajzi esszé)
Az elszigetelődés valójában már a kiválasztással (kezdődött, a nevelés ezt csak fokozta, erősítette. Emlékezzünk csak az 1896-os Szurmay-féle tervezetre. A későbbi hadügyminiszter ebben megfogalmazza az óhajt, hogy a Ludovika hallgatói „oly társadalmi körből származzanak, hogy már a családi életből magukkal hozzák a tiszti pályára való rátermettséget és a tiszti hivatás iránti szeretetet”. Szurmay a tisztképzés bázisát a „magyar középosztályban” látja; de mivel félni kell attól, hogy a tisztek és hivatalnokok „kedvezőtlen anyagi viszonyaiknál fogva” képtelenek vállalni a költségeket, szükséges „levenni a magyar középosztály válláról fiainak neveltetési és taníttatási terhét”. Erre' szolgáltak a katonai középiskolák és erre szolgált maga a Ludovika is, nagy többségében államköltséges, kisebb részben alapítványi és önköltséges alapon betölthető felvételi létszámával. A Ludovikát szokás általában az uralkodó, kizsákmányoló osztály fiainak fenntartott intézményként tekinti. Közelebb jutunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy mind a pécsi, kőszegi, soproni katonai főreáliskolákat, mind a Ludovika Akadémiát zömmel annak a felsőbb — de nem legfelsőbb! — hivatalnokrétegnek fiai töltötték meg, amelynek viszonylag magas társadalmi helyzete és viszonylagos jóléte a rendszer számára megfelelő biztosítékot nyújtott a politikai megbízhatóság tekintetében is. E családok számára, könnyítés volt, hogy az állam — ahogy azt Szurmay már a századfordulón javasolta — átvállalta a neveltetés és taníttatás terhének nagyobb részét; fiaiknak viszont biztos létalapot, előmeneteli lehetőséget ígért a tiszti pálya, amely ugyanakkor se szükséges, se különösen vonzó nem volt az igazi uralkodó osztály gyermekei számára. Nézzük, mit mond a statisztika. 1925 és 1940 között összesen 2707 tisztet avattak a Ludovikán. A katona-, rendőr- és csendőr-gyerekek száma ebből 774, egyházi személy — nyilván protestáns pap — fia 39, hivatalnok-családból jött 1639. E három csoport együtt adja a felavatottak 90,58 százalékát. A diplomás szabad értelmiség — orvos, ügyvéd, mérnök stb. — nem siet katonának küldeni a fiait: ebből a rétegből 163 akadémikust avatnak, 6 százalékot. Most következik az igazi uralkodó osztály: 59 földbirtokos és 1 gyáros-fiú képviseli, összesen 2,22 százalék. Paraszti közép- és kisbirtokos családból jötték hatan, a kereskedő réteget tizenhatan, a kisiparosokat kilencen képviselik; együtt összesen 1,16 százalék. A 16 év alatt 1 munkás származású hadnagyot avattak, a szegény parasztság fiaiból egy sem jutott el az akadémiára. Oesterreicher György 1928-ban induló évfolyamának szociális összetételét az 1932-es avatás adataiból ismerjük, ö százhetvennyolcadmagával sorakozik az eskütételhez. A friss hadnagyok közül 120 tisztviselő-, 37 katona-, 4 pap-fiú, 15-en jöttek szabadfoglalkozású értelmiségi családból, egynek az apja földbirtokos és egyé gazdálkodó. 1928-ban, amikor ők indulnak, még csak 151 új tisztet avatnak, az utánuk következő 1933-as avatási évfolyamnál már 248 a létszám. Ez már a gyorsuló hadseregfejlesztés időszaka. * 1928 őszén, mint már annyiszor, ismét „átmeneti tanév” kezdődik a Ludovikán, ezúttal több értelemben is. A tarfejű sportrajongó, vitéz Sipos Árpád most adja át az akadémiaparancsnokságot beosztottjának és friss sütetű tábor328
