Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 4. szám - Győrffy László: Sok kerülővel - beszélgetés Hajnal Gáborral

Ismerünk angol író dinasztiákat, vagy egy, a zenetörténetből vett példa a Bach családé. Testvéred, az elhunyt Hajnal Anna, szintén költő volt, s leányod, Kartal Zsuzsa is költő. Óhatatlanul felvetődik a testvérek vagy generációk közötti összehasonlítás, esetleg bizonyos ellentétek kérdése.

Ez mondvacsinált probléma. Nincsenek generációs ellentétek, és író „dinasztiák” létezését tulajdonképpen természetesnek kellene tekinteni. Hogy Karinthy Frigyes és Karinthy Ferenc külön-külön értéke a magyar irodalomnak, erről ma már nem folyik vita. És miért ne lehetne egy családban két költő testvérek között is? Nincs ebben semmi különös. Mi ketten Annával jófoará- tok voltunk, nagy egyetértésben indultunk el a költői pályán, csak jóval később, a háború után, a Rákosi-korszakban támadtak közöttünk viták és ellentétek. Ami pedig a leányomat illeti, erről is nyíltan beszélhetek. Két generáció között csak annyiban van ellentét, hogy mások az élményeik. Az ifjabb a történelemnek más szeletét kapta sorsul, mint apja; alapélményei, életének első tizenöt-húsz éve, amely személyiségét kialakítja, a történelem más korszakára esik. Ez nem jelenti azonban azt, hogy apa és leánya, fia, ne tanuljon egymástól, Ha öreg, ha fiatal valaki, amíg él az ember, mindig tanulhat és változhat. Babits legnagyobb erényének tartották sokan, hogy ő a maga köré gyűjtött fiataloktól is tudott tanulni, és tudott megújulni. Hiszen a költészet, az irodalom olyan nehéz mesterség, ha annak lehet nevezni, ahol időnként újjá kell születni, és ez a megújulás vonatkozik minden korosztályra. Jaj annak, aki erre már nem képes. Hadd idézzem ehhez nyolc soromat:

Sok kerülővel jártam utamat eltévedtem sokszor a félhomályban de mindig mire öreg este lett a fekhelyemet végül megtaláltam.

Bár szánalmam a szegényt átölelte esendőségét látva-láttam én s mert szenvedése kiált fel egekre igaza mint füstoszlop állt elém.

Most hetven éves vagyok, és nem tudom, a sors mennyi időt ad még nekem, de amíg dolgozni tudok, szeretném hogyha változna mindaz, amit csinálok, hogyha az újjászületésre, új élmények befogadására továbbra is képes lennék, és szeretném, hogyha fiatal barátaimtól is tanulni tudnék.

És most végezetül megkérdeznélek jelenlegi munkádról, terveidről.

Felmerülhet a kérdés, hogy hetven évesen lehet-e, szabad-e tervezni. Az én véleményem az, hogy nem lehet, és nem szabad, hanem kell. Jelenleg két év verstermése van már a fiókomban, kerek két év, és én remélem, lesz erőm ahhoz, hogy a jövő évben egy új verskötetet állítsak össze, amely más lesz, mint az eddigiek. Ezenkívül összeállt egy kispróza kötetem, kéziratát már be is nyújtottam a kiadónak. Remélem, belátható időn belül az is napvilágot lát. Szeretnék amíg élek dolgozni, verset írni.

311