Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 4. szám - Győrffy László: Sok kerülővel - beszélgetés Hajnal Gáborral

GYÖRFFY LÁSZLÓ Sok kerülővel BESZÉLGETÉS HAJNAL GÁBORRAL» Mostanában ünnepeltük hetvenedik születésnapodat. Ebből az alkalom­ból próbáljuk meg közösen felidézni életed, költői munkásságod egy-egy fontos mozzanatát. Tudom, hogy Vas megyében születtél, Gyepűfüzesen, amely 1921. óta Ausztriához tartozik. Mit jelentett számodra egy oly<an kétnyelvű faluban megélni gyerekkorodat, amelyről Én vagyok az című, szinte még nyomdaszagú, mo\st megjelent válogatott versköteted egyik versében így írsz: „Az a falusi iskola / mely verekedni megtanított / s kotnokan állni a sarat / szemben a lármás túlerővel / az indított el uta­mon.” Kemény körülmények között kezdődött életem. A falusi gyerekkor küzdelmet jelentett a játékban is, a játékon kívül is. Otthon esténkint együtt ült a csa­lád, és apám felolvasott, verseket, Petőfi, Arany, Heine, Schiller és Goethe ver­seit, nappal pedig a gyerekekkel játszottam. Aztán eljött az iskolaidő. Bemen­tem az iskolába, és a történelem szele átfútt még ezen a kis falun is, és akkor, amikor az 1919-es ellenforradalom megvadította az embereket, a gyerekek is elkezdtek csúfolni, zsidó voltomért. Ezt én nem tűrtem és verekedésbe kezd­tem, vad verekedésbe, amelyben adtam és kaptam, de végül is nem nyeltem le a sérelmet. Többé be nem tettem a lábam abba az iskolába. Másnap édesanyám bevitt Szombathelyre és beíratott az ottani elemibe. így kezdődött az én éle­tem, ilyen ellentétek között, a családi otthon melege, ia költészet iránti szeretet és az emberekkel való küzdés a mindennapokban. Ez tanított meg engem ar­ra, hogyan éljek, milyen igényekkel lépjek fel magammal és a közösséggel szemben. Megjegyzem, hogy a közösség iránti igényeim azóta szerényebbek let­tek, az önmagámmal szembeni igényeim pedig megnőttek. 1920-ban, ugye, végleg beköltöztetek Szombathelyre? A család valóban 1920-ban költözött oda, de én akkor már egy éve ott jár­tam iskolába, hiszen a füzesi iskolát, mint említettem, haragomban az első ele­mi második hetében faképnél hagytam, és Szombathelyen élő nagyanyám vett magához. Mikor aztán az egész család Szombathelyre költözött, valamennyien együtt éltünk nagyanyám Rumi utcai házában. Szombathelyen végeztem el az elemit és három reált, hét évet töltöttem így ottan, gyerekkorom és kora ka­maszéveim legmozgalmasabb, legvidámabb emlékei fűződnek ehhez a város­hoz. Be kell vallanom, hogy mikor sok évtized múltán ellátogattam szülőfa­lumba, oly idegein volt számomra, oly ismerős és mégis ismeretlen, mint * * Elhangzott a Magyar Rádióban 1982. november 6-án; a költővel beszélgetett, verseit elmond­ta: Győrffy László. Szerk. Sumonyi Papp Zoltán.

Next

/
Thumbnails
Contents