Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 3. szám - Zalán Tibor: Külföldi magyar könyvek - Bágyoni Szabó István: Nyitott cella
kereteit. Méliusz József könyvét legszívesebben „essziészerű montázsregény”-nek nevezném, amely a jelen és a múlt tapasztalataiból, közvetlen élményből és szorongató álmokból épül, s egy számos nehéz próbát megálló, a modem kelet-európai történelem tragikus konfliktusait jól ismerő romániai magyar író társadalmilag is érvényes világképét — képét a világról — rajzolja meg. Utazást és álmot: az emberi lét értelmes gazdagságát és pokoli tapasztalatát, átutazást az értékeket teremtő emberi életen és átutazást az értékeket tagadó halálon. BÁGYONI SZABÓ ISTVÁN: NYITOTT CELLA Kriterion Könyvkiadó, Bukarest Hogy Bágyonit saját kifejezésével illessem: sorsvonalakat próbál legújabb verseskönyvében megrajzolni. Sorsvonalakat, melyek csak a történelem mozdulatainak eredményeképp jöhettek létre, így csak azokból kiindulva, azokban visszakeresve értelmezhetők. Nyitott cella a könyv címe, s e sokféle értelmezésre lehetőséget adó szókapcsolatnak az önkéntes rabság jelentését emeljük ki itt, mintegy jellemezve a költő programját és költői problematikáját. Nincs nagyobb rabság annál, mint amikor az ember elhagyhatja celláját, mégsem mozdul. Köti őt valami, ami a szabadság édes ízénél is fontosabb. Lehet ez — költőről lévén szó — nép, lehet anyanyelv, lehet egyéni sors. „Igék idegen zsoldban”, érték és nép-őrző, féltő, keserű szavak. Az „erdő anyanyelvét” tanulná ki Bágyoni, jól tudván, hogy az nem csak a csöndes paták csörgedezéséből, de a falkában járó farkasok üvöltéséből is áll. Erdő- nyelv — de, vajon létezik-e ilyen nyelvezet? írt pár esztendővel ezelőtt egy regényt a kolozsvári szerző, Kések ideje a címe. A hazai kritika meglehetősen elhallgatta, s oktalanul tette ezt. Mert a regény az utóbbi évek egyilk legszebb s legfontosabb Erdélyből érkezett küldeménye volt. A "későbbi összegzések bizonyára Sütő András és Király László hasonló tárgyú elbeszélései, regényei mellett fogják föleleveníteni. Amit ott a próza nyelvén próbál, itt a lírában kísérli megvalósítani a költő. Erős elköltelezettséget, nyelvi tudatosságot és történelmi elődökhöz, jelenkori társakhoz kapcsolódást hordoznak a versei. Tipikus erdélyi költészet, mondaná rá a felületes szemlélő, s részben igaza lenne. Mert... Bágyonit, noha indulása későbbre esik, verskezelése, valóságfelfogása a második Forrás nemzedékhez sorakoztatja, annak törekvéseivel rokonítja. így erényeik mellett költészeti dilemmáikat is továbbviszi. Föltétien erénye, a már említett történelmi látás mellett az, hogy a jelen fenyegető közelségét nem csak távlatba próbálja állítani, de analizálni is megkísérli azt. S ez az erény hordozza ennek a költészeti modellnek a buktatóit is. A jelen, a ma jelene, nehezen viseli a mély analízist, A művész, a költő, ki erre vállalkoznék, metaforák, allegóriák mögé kényszerül behúzódni. Az allegória pedig előbb-utóbb megeszi a lelket: nem csak a költőét, de az olvasójáét is. Allegóriákra sem a múlt, sem a jelen nem kényszerül válaszolni. így ennek a költészeti útnak az egyik megtartó pillére esik ki: a kifejtett etikai üzenet, az etikai számonkérő gesztusa. „Elkegyetlenül az út”, adja Mikes szájába a felismerést, melyet nem csak valóságszinten, költői gyakorlatában is meg kéne szívlelnie. POMOGÁTS BÉLA 286 Külföldi magyar könyvek
