Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 3. szám - Száraz György: A tábornok XXI(V. (életrajzi esszé)
a honvédségihez is bevonul”. A magyar lapok azon keseregnek, hogy most aztán ingyen adunk magyar pénzen képzett tiszteket a közös hadseregnek, s ez persze nem számoltatok le a hozzájárulásból, amit az ország a véderőalapra fizet... Az osztrák kormánypárt szócsöve, a Deutsches Volksblatt viszont 1897. június 1-én, ugyancsak zengzetes cím alatt — A zsidó-magyarok és a közös hadsereg — konditja meg a vészharangot: az „elhonvédosítás” egyszerűen megbénítja majd a hadsereget a pillanatban, amikor „isimét kardot kell rántani a rebellisek ellen”; félő, hogy a császárhű német és szláv tisztek száma apadni fog a „magyarok és cigányak” ellenében; végül nyilvánvaló, hogy a készülő törvény „behozza a tisztikarba és ott elterjeszti a zsidó elemet, a zsidó-magyar erkölcsi, hazafiéi és hűségi fogalmakat”. A császár végül is elhiszi „kedvelt hívének”, báró Fejérváry honvédelmi miniszternek, hogy nem fenyegeti veszély a közös hadsereget: hisz ott továbbra is a német marad a vezénylési nyelv, s az a 20—<25 tiszt és hadapród, aki évente magyar intézetekből kerül majd a közös ezredekhez, aligha fogja a szellemet megváltoztatni. Így, az 1897. évi XXIII. törvénycikk alapján hamarosan szervezhetik Sopronban a katonai főreáliskolát, Pécsett és Nagyváradon pedig a négy évfolyamos hadapródiskolát 14—<16 éves fiatalok számára: a főreált végzettek érettségi után a Lúd ovikán tanulnak tovább, a hadapródok egyenesen a csapatokhoz mennek. A Ludovika pedig most, 89 év után az, aminek az 11808. évi alapítványozók szánták: magyar tannyelvű katonai akadémia. A tanulmányi idő három év, felvehetők 17—20 év közötti, katonai főreáliskolát vagy civil középiskolát végzett fiatalok, az utóbbiak felvételi vizsga után. 1898. október 4-én, Ferenc József nevenapján nyitják meg az új Ludovika Akadémiát; teljes csöndben, minden ceremónia nélkül: országos gyász van, Erzsébet királyné megyilkoltatása miatt. Aztán három éven át osztoznak az épületen a kék nadrágos, „kéklábú” régi növendékek, meg a „feketelábú”, arany karpaszományos új „honvéd akadémikusok”. A kölcsönös utálat a harmadik évben tetőzik, amikor a végzős akadémikusok szurony helyett gyalogsági tisztikardot köthetnek tiszthelyettesi bojttal... De 18011. augusztus 18-án együtt avatják az utolsó negyedéves „kéklábúafcat” hadapród tiszthelyettessé, s az első harmadéves akadémikusokat — hadnaggyá. Még előbb, május 8-án, az elmaradt megnyitó ünnepség pótlására, felavatják . a Ludovika Akadémia zászlóját. Adományozó: Ferenc József; a zászlóanya: Auguszta főhercegnő, József királyi herceg felesége. Diadalkapu várja a vendégeket az Üllői-út felőli sétányon. A főbejáratnál nyolcméteres zászlók az égbenyúló árbocokon, a kapu fölött szoborcsoport: Mária Ludovika királyné, oldalán József nádor és az alapítványozó Buttler gróf; a homlokzaton a királyné szájába adott korabeli sületlen jelmondat :„A Ludovika név hirdesse a nemzethez való vonzalmunk emlékezetét.” Hátul, az | Qrczy-kert rétjén a növendékszázadok, szemközt velük a lombok hátterében három hófehér gipszcsoda: középütt, gömbölyű kupola alatt az oltár, jobbra és balra görög oszlopcsarnok: az uralkodó és a Habsburgnház tagjai számára. Köröskörül alabárdos koronaőrök, a rét szegélyén a meghívottak: az ország zászlósurai, honvédtisztek, a közös hadsereg és az osztrák Landwehr tábornokai, püspökök, miniszterek ... Igazi, ,békebeli” császári és királyi ünnepség. A budai dalegylet elénekli a császárhimnuszt, aztán őfelsége ruganyosán ellépdel az akadémikusok frontja előtt, majd az imazsámollyal ellátott uralkodói gipsz- csarnokba vonul. Kezdődhet a tábori mise, háromszor roppanó díszsortűzzel. Szertartás után a fenséges zászlóanya, mind mondja, szíve sugallatát követve, 247
