Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 3. szám - Száraz György: A tábornok XXI(V. (életrajzi esszé)
alakításával egy időben reformálják meg a tartalékos tisztképzést is, bevezetve a honvédséginél az egyévi önkéntesi intézményt. Most már miniden megváltozik a Ludoviikán. A hallgatók eddig a honvéd legénységi uniformist hordták, egyedül a sapka baloldalán viselték megkülönböztető jelzésül a sárgarézből vágott L. A. (betűiket. Az új növendékek már altiszti csákót kapnak a kék gyalogsági atillához és a meggy szín szegélyes kékszürke pantallóihoz; karjukon arany paszomány, a galléron pedig a katonai reáliskolák számára rendszeresített meggyvörös kitüntetési csíkok. Az első hallgatók még a Tüköri-söríházba jártak ebédelni 22 krajcárért, ők már ebédlőben étkeznek, s ott is, akár a sétákon, játéknál, hálóteremben villásbajszú „dadu- sok” — öreg zupás őrmesterek — ügyelnek rájuk. Az igazgatóság kezdi kiszorítani a „civilbagázst” az Orczy-kertből, a főváros persze tiltakozik, hisz József nádor 1829-ben azt ígérte, a park mindig nyitva marad a polgárok előtt. Hiába minden, a terület kell kiképzés c/éljára, meg aztán a csónakázó tó, az italmérő helyek vonzzák a kétes elemeket, s most, hogy „serdületlen ifjúk kerültek katonai nevelés alá”, erkölcsi szempontból többé meg nem engedhető az intézeti kert nyilvánossága ... 1886-ban már áll a szárnyépület az összekötő fedett folyosóval; és elkészül sorban az ugratókert, a födött és nyitott lovarda, a vívóterem, nyári uszoda, a sporté és gyakorlóterek. Szaporodínák az alapítványi helyek, magánszemélyek, megyei és városi törvényhatóságok jóvoltából; 1896-ban a Magyar Izraeliták Országos Irodája ajánl meg 150 ezer koronát öt alapítványi helyre, a zsidó vallás egyenjogúsításának emlékére. Az oktatás ha nem is akadémiai, de már (kétségkívül hadapródiskolái szintű. A növendékszázadok naponta vonulnák a rákosi gyakorlótérre, tavaszonként kezdődik az éleslövészet a kispesti Büdösárok mellett, a gyakorlati kiképzés igazodik a csapatszolgálat viszonyaihoz. 1887-től mór rendszeresítik a negyedik évfolyam számára a „harcászati utazásokat”, nyár elején pedig költözik az egész akadémia a tápiósülyi baraktáborba, tanévzáró harcgyakorlatra. Évente egyszer, augusztus 18-án, a király születésnapján a növendékzászlóalj is felvonul a budapesti helyőrség díszszemléjén; 1896. május 15-én pedig, a millenniumi ünnepség után Ferenc József kifejezi „legmagasabb elismerését” a ludovikások „katonai magatartása és kiváló menetelése” fölött... De ez az „akadémia” igazából mégsem egyéb, mint katonai középiskola. És — ahogy a Pesti Hírlap korabeli vezércikkében olvassuk — „a nemzet áldozatkészsége biába leendett, ha a közös hádügyi kormány az itt képzett tiszteket nem fogadja el a közös hadsereg számára”. * Mióta Poroszország a königgrätzi csatában magához ragadta a német hegemóniát, s Ausztria elszakadt germán hátországától, a bécsi politikusok és kátonák mind jobban tartottak egyrészt a birodalom osztrák részében élő „ausztro-szlá- vok” — csehek, szlovének, lengyelek — erősödő nemzeti mozgalmaitól, Német- Ausztria „elszlávosodásótól”; másrészt reális veszélyként mérlegelték a lehetőséget, hogy Magyarország átveszi a vezető szerepet, és Béos helyett Budapest lesz a Monarchia központja. Ezért is fogadta különösen nagy ellenállás a magyar katonai követeléseket. Ferenc József a „nemzetek fölötti” közös hadsereg Habsburg-tradíciókra alapozott egységében látta birodalma legfőbb oszlopát, s irtózott a legkisebb változtatástól is. A félelem nem volt egészen alaptalan. Az Apponyi Albert vezette függet245
