Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - Domján Gábor: Versgyáram ma néked üzemel, Tenyeremből (versek)
DÓMJÁN GÁBOR Versgyáram ma néked üzemel A munka bölcs, kijózanító kényszerétől felvidultan visszább léptem magamtól gondolatban, s egy fölénk beúszó föliratot pillantottam meg, láncos, döglött kis táblácskát, mint némely kitüntetések, transzparensek, és áthajolva a betűkön látni véltem az egész üzemet; Portások hunyorogtak a napba, motozók üresen ásítottak, meggyötört, angyali nők fehérkesztyűs keze virágzott, és a gépek, a zöldzajú, lassú királyok, egykedvűen nyelték a hódolatot. Az öntödében köpködtek a portól, de micsoda fátyol a tüdőn az alumíniumpor! Szűcs mester őrjöngve énekelt, minden decibeleken túl, visszavonhatatlanul fejére húzta a lyukas harisnyát, fölvette a rabkabátot, kombinét, rongyokat, és ölelgetvén a berezelt kalapácsot, föllépett az alumínium-parádén. Föllélegzett... Versgyáram ma néked üzemel, mint üzemel a soha-nem-szünetelő évszak, az egyetlenegy, melynek pompája visszavonhatatlan. Versgyáram ma néked üzemel, mint működnek a motoros, zöld szalag-mezők, és hullik föléjük fehér ejtőernyő, a kéz, és töltődnek a töltények fáradhatatlanul: kettő a szívre, egy a fejre. 23
