Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 3. szám - Száraz György: A tábornok XXI(V. (életrajzi esszé)

vannak. Mussolini pedig kijött az asztala mellől, székre ült, magával szemben leültetett és azt mondta, tessék beszélni. És én csakugyan elkezdtem beszélni s beszéltem jó sokáig sok mindenfélét... Két nagy kérdés megoldása oldja meg a mi életünk problémáját: a trianoni revízió 'és a — királykérdés. A mi eddigi kormányaink pedig nem tudnak, nem mernek, vagy nem akarnák a két kérdéssel foglalkozni. Én tudom, mondottam, hogy a Duce úr ... rokonszenvez a magyar nemzettel: tüdőm, hogy régi barátja Radomér lordnak, aki oly hálára méltó nagylelkűséggel karolta fel a magyar ügyet... Ezután beszélgetésre fordult a dolog... Az ő véleménye is az, hogy ezen a két kérdésen fordul meg Magyarország sorsa ... Mert nem furcsa dolog-e egy királyság király nélkül? A trónvesztett dinasztiák dolgát pedig végleg elintézettnek tartja s minden restaurációs gondolat halálos veszedelmét jelentené nálunk a revíziónak is... Mikor elbúcsúztam tőle, Mussolini melegen szorongatta a kezemet... Én pedig ezeket a szavakat intéztem hozzá: Uram, mikor először j'ártam Rómában, egy olasz szerzetes ... azt mondta nekem: Rómában csak három nagy dolog van: a katakombák, a Kolosszeum és a pápa. Én most már, beszélgetésünk után, elmondhatom önnek azt, ami hízelgésnek látsZhatiik, Ide nem az... önt nagy dolgok, önt a katakombák misztikus ereje, a Kolosszeum gigantikus arányai és a pápa — nem a személy, hanem a roppant intézmény — inspirálják cselekedeteire. ön a legkülönb államférfi Európában ...”

Az „agg apostol” tehát egy füst alatt intézi és intézteti el a Habsburg- restaurációt és Horthy Miklóst, s Mussolini segítségével kívánja trónra segíteni a „Radomér-dinasztiát”. S noha még a „nemes lord” sem vállalja fel a történelmi jogfolytonosság és integritás eszméjét, és kizárólag a valós sérelmekre, önrendelkezési jogra hivatkozva vívja „önzetlen” harcát Magyarország helyéért a nap alatt, ez a lelkes Rákosi Jenőt nem akadályozza abban, hogy a Revíziós Liga augusztusi díszvacsoráján föl ne melegítse „élete nagy programját” a „30 milliós magyar nemzet” gondolatát „Radomér úr” és a Duce nevében.

De osztozik az eufóriáiban a bethleni politika és részben a közvélemény is. Hisz végre nem vagyunk egyedül, mellettünk egy „erős, fiatal nagyhatalom” és annak „dinamikus, új típusú” vezére, Európa sorsánák egyik nagy formálója!. ..

A Ludovika Akadémia '1920-tól a kormányzó jelenlétében 'rendezett sport- ünnepéllyel zárja tanéveit; a műsor 1921 óta „történelmi képekkel” egészül ki, amelyeket Glook Tivadar nyugalmazott ezredes tervez, a szükséges jelmezeket pedig a színházaik kelléktára biztosítja. A programok jól közvetítik közérzet és politika változásait. 1922-ben „turánok” vívnak az Aida ruháiba öltözött „egyiptomiakkal”, ,hunok és magyarok” csatáznak római légionáriusok ellen. 1923-ban „történelmi csoportok” vonulnak fel „a magyar és vele rokon turáni népek hadseregeiből”. A következő években Szent László lovasai ikergetőznek kun vitézekkel, Mária Terézia huszárai porosz dragonyosokkal; 1925-ben nem kevés elégtétellel szemlélheti a meghívott előkelő közönség, miként hódolt Párizs népe 1814-ben a bevonuló magyar-osztrák csapatok előtt. 1927-ben a mohácsi csata dúl a Ludovika nagyrétjén; miután Szulejmán szultán megszemlélte a hullákkal borított csatateret, a műsort élőkép zárja: „a feltámadt Hungária trónja előtt a turáni fajnak két testVémemzete megértésben és szeretetben egyesül”.

Ennek az 1928-as évnek ludovikás attrakciója 1848—49. „Jön a honvéd hadsereg, élén István főherceggel 'és a tizenhárom tábornokkal, hogy megvédje

230