Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 3. szám - Tandori Dezső: A kereszteződésnyi égbolt (vers)
TANDORIDEZSŐ A kereszteződésnyi égbolt Egyszerre felnéztem, és a házaikat mintha széttoltájk volna: ott álltam egy már-már témyi kereszteződés egyik sarkán., és minden tágas volt, a házak nem szépek, bár én újabban épp ezt kedveltem meg, járkálva, ezt a régi városi utcarendszert, boltjaival, raktáraival, rút és átlagos jellegeivel, egy-egy útvonalamra vissza is gondoltam, vissza is tértem, ám még így sem tudtam a legtöbb ily változatról — ez a kereszteződés meglepett. Nem ok nélkül vetődtem oda, fontosabb dologban aligha járhatnék, a szeretett lények házainak rendbehozásához kerestem eszközt, madaraink kalitkáinak romló drótvázpontjaihoz hegesztőt, és a vevőszolgálat is csak két címmel segíthetett, mindkettő messze volt onnét, majd holnap, így határoztam, s hazafelé indultam. Akkor pillantottam fel. Az egyik sarkon álltam, a járda szélén; s hogy milyen nagy az egyik utca is, meg a másik is, határozottan nagy, mindkettő, egy regényíró nevét rajta, s mindjárt a másik utca tábláján egy költő nevét, és szürke, de világos égboltot, szürke, de világos s nem 211
