Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - Rózsa Endre: Medúzák, Összevont hadgyakorlat (versek)
ROZSA ENDRE Medúzák Két pár kidülledő szem. Csillangóit behúzza; s mint a hőléggömib fölfelé — ő oldalvást lüktet, áttetszőibbre duzzad. Az izzó parton emyedő lepényük iszonyú massza: bennük a négy kerek üreg — mintha az örökkévalóra sistergetnék serpenyő-szemüket. * Öklömre kocsonyás bokszkesztyű, fejemre holland, ódonmódi sapka — bárányfelhőcsordaként legelésznek a víz egén kicsapva. Tenyérben: tányér üvegpalacsinta, azúr erezetén át-át csillan a nap. De egy hirtelen mozdulatra széjjelreped, szilánkokká szakad. * örvényből sarjadt mérgesgombaként pöffeszkedtek magasba a motorcsónak-húzta ejtőernyők. Kipukkadt rongyként mind a mélybe roskadt. De ti, tenger szelíd bolondgombái, langy áramokban háramló telep, szörcsögve pöfékeltek a felszínen. A nyálkás est belep. * Szélcsend ernyős különítményei, ti több milliós önkéntes deszánt, halandó lényként vakbuzgón vagyok én is — életre szánt. Mindegy, mi öli meg az embert. A Gomba? A claudiusi csalmat? — Alapítsátok meg majd ti az új, a medúza-társadalmat! 21
