Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 3. szám - Takács Imre: Kedves arnyrudacskám, Hans Müller emlékére, Az önmagából kivont felelősség (versek)

Hans Müller emlékére (1926-1945)

Élt tizenkilenc évet

öregedve szerelmes lettem a fiúkba.

Az élet robbanóanyaga érdekel csalk.

Micsoda gazból jöttél, te szép alak?

Kiszedlek az ISMERETLEN KATONA

műkő

szobra alól.

És ha leterítettek egy sorozattal? — és ha Szergej vagy, nem Hans? — és ha Józsi? — és (ha Buguta Mutu? — gerinced ívelése a legszebb vers nekem, a legszebb szobor.

Akiket nap mint nap megcso dálok,

nap mint nap elfelejtek,

őket majd öregemberségük ábrázolja.

Kitolakodtak anyjukból, mint véres rózsabimbók. Negyven éve, hogy szinte földdé váltál.

Nem tudod az én szörny időmet,

az én árva 1-esem után te a végtelen 0-sor vagy.

209