Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 3. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)
nála? Nem kellene ennyire sündisznóskodnia, hiszen a rendszer keze haszna miatt nyugton hagyja. A kisiparosok megfogyatkoztak mostanában, hiszen a cipőt, ruhát, a gazdasági szerszámokat, a bölcsőt-koporsót is gyárakban csinálják már. Az én szülőfalumban egyetlen kisiparos sincsen, most egy, míg gyerekkoromban két ve- gyesáru-bolt is volt. Emlékszem, a Fő-szegen szomzsédunkban a Kordolák szíj- jártó, nem messze tőlünk szabóskodott a sánta Pali bácsi, utána az Ács Imrének kocsmája és vegyeskereskedése állt az ötödik házban, továbbá Marton Jancsi boltja, az Ó-szegen a Suszter Lajos, szemben Harsányi Ferenc kovács verte az üllőt három házzal a Szanyi Gyula asztalostól. Amilyen mester a faluból hiányzott, szükség szerint a környéken megtalálhatták. A bognárhoz, a kádárhoz a szomszéd faluba kellett menni. Bognár dédapám poros, pókhálós nagy fúrója most is ott a haszontalan vasak közt. Uraságodnak nem kell a hetyei, sömjéni iparosokat, kereskedőket fölsorolnom, de összehasonlításaképpen megemlítem, az 1828-as c onsci priti óban hányra akadtam? Egyiházashetyén csizmadia, takács, kovács, mészáros, üvegeszsidó, Sömjénben egy kovács és két aprólékossággal foglalkozó zsidó működött. 1080-ra Síömjénben és Milhályfán két cipész, két varrónő, két bérfürészelő maradt a harminc év előtti tizenhat kisiparosból. Ha a takácsok, bognárok mostanra nem hiányoznak, az asztalos, a kőműves, a fodrász annál inkább. S mert a sitkei kádár az első iparos, akivel a Kemenesalján találkoztam, megkerestem Sitkét is az 1828-as conscripitióban, kádárt bizony ott nem találtam, de egy mészárosra, két csizmadiára, két kovácsra, s egy boltosra leltem, aki aprólékosságokat, valami kevés bort és gyapjút és gubacsot árult. Miért nem volt kádár Kemenesalján, ezen a széles szőlővidéken? Nem hiszem, hogy a legény nélkül dolgozó kiscelli kádár és a hosszúperesztegi pintér hordóiba az a rengeteg bor beiéiért volna. Talány ez nekem, Tekintetes Űr. Amit én nem tudok, azt Uraságod jobban tudhatja. Én már csak élvezettel képzelődöm arról, ami valaha természetes volt. Kiscelllben és Nemesdömölkön két utcára való mesterember, s közöttük szappanyos, füsücsináló, zsemlesütő, gombkötő, báb- sütő, kötélgyártó, serifőző, felcser — megannyi különféle tulajdonság és jellem. A mívesek uccáján minden mester, ha ikülön-külön is, de -majdnem egyakarat, bár ahány mester, annyiféle zaj. S ahány mestemé — hess el, csúnya madár! — annyi zivatar — keverem képzeletembe Sinka István poéziséből a sorokat. Szeretnék fúrni- faragni, néha szeretnék túljárni a kereskedőik eszén. De úgy érzem magamat, mint a Tekintetes Űr magát Fálfa vagy Merse utcáján érezhette, ahol se iparos, se kocsmáros, szatócs nem élénkítette a csöndöt. Bezzeg a balkáni városokban még ma is tapasztalhattam, különösen a ma- kedóniai Frilepben. Ott, mintha egyszerre Törökországban, Bulgáriában, Görögországban lettem volna, pedig csak Prilepben. Vörösréz kávésedények, pálinkafőző üstök, fonott bőrbocskorok, pántlikás, csattos lószerszámok, vadvirágtarka szőttesek, szalmaszálvé'kony és húsvétivastag gyertyák, sárga törökméztömbök, módis kalapok és sose változó birkaíbekecsek, fezek és kucsmák, bölcsők és koporsók mögött, előtt, között a mesterek, kiárusítok, a vevők, s mindehhez az advokátor apró bódéja, hogy az ügyek elintézetlenül ne maradjanak. 204
