Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 2. szám - Dobozi Eszter: Kiss Benedek: Szemem parazsa mellett
Kiss Benedek: Szemem parazsa mellett Az Elérhetetlen fáld című antológiában mutatkozott be először Kiss Benedek, a Szemem parazsa mellett című kötet szerzője. Ottani társaival együtt Kilencek néven került be a közelmúlt irodalomtörténetébe. A költészetünk hagyományaihoz talán legegyértelműbben illeszkedő, a nép — nemzet ügyét vállaló költői attitűd újabb örököseit látta bennük az akkori kritika. Ha további tevékenységét, publikációit, vagy akár csak köteteinek számát tekintjük, Kiss Benedek többszörösen is megméretett, igazolván, hogy a Kilencek antológiája személyében tehetséget engedett szóhoz jutni. Első önálló kötetével, a Gazdátlan évszakkal 1970-ben, majd 1973-ban a Békesség nektek, utak cíművel jelentkezett. 1976-ban és 1980-ban gyermekversgyűjteménye, illetve meséje jelent meg. (Csiga, csiga, facsiga; Korong Matyi álma). Tizenöt év lírai termését áttekintve Kiss Benedek költészete legmeghatározóbb jegyének tűnik a kitartó ragaszkodás eleve elrendelt útjához, a küldetéses költőéhez. Versei együttesen — s így a harmadik kötet is — egy igen nagy érzékenységű ember vívódásainak stációit adják, a küzdelemét, amelyet a légy hű magadhoz — a versek tanúsága szerint énje legmélyéről érkező parancsa jegyében vív — az ellene szegülő erőkkel, önmagáért, a vele azonosult szerepért. Egész eddigi költészete — s főként a Szemem parazsa mellett című kötete — hiteles dokumentuma annak a válságnak is, amelyet az egyébként sok más tekintetben is válságos korunkban az embernek mint költőnek meg kell szenvednie. Kiss Benedek — a cselekvésképtelenség elbizonytalanító érzését megszólaltató verseiből is tudhatjuk — tisztában van azzal, hogy vállalkozása majdhogy nem képtelenség. „Mint makk a tűzben pattognak a csigolyák. / Hát énekelj a csöndről, hülye költő” — így szól a kötet első ciklusa elé rendelt mottó, amelyet az 1948 óta külföldön élő magyar költőtől, Bikich Gábortól kölcsönzött. Finom öniróniát sejtet a választás. A költőhelyzet biztos ismeretét. A líra szerepvesztésének, a költészet mai viszonyokbeli talajtalanságának szinte naponta olvasható-hallható deklarációjára mi lehet a költő magához illő reakciója? Értékibizonytalan korszakban mit mondhat, ami adekvát világunk állapotaival? Válthat műfajt. Felrobbanthatja a költészet nyelvét. Elhallgathat. Csodálkozó irigységgel figyelheti a szaktudományok hozzá is elérő információit. Kiss Benedek viszont ír, kötetei jelennek meg,- költő marad a szó hagyományos értelmében. Heroikus a vállalkozása. Idekívánkozik azonban a kérdés: az etikus tartás, a morálhoz való ragaszkodás párosul-e a költő gondolati természetű mozgékonyságával? Ez lehet az értékmérője is Kiss Benedek-méretű, a poézis rafinált tudását birtokló míves költőnek. Elmondhatnánk Kiss Benedek Szemem parazsa mellett című kötetét értelmezve, hogy benne egy népéért, nemzetéért aggódó ember tragikus világlátása, még tragiku- sabb nemzettudata fogalmazódik meg (Gyöngyköpő koponyák), s ezzel valamint történelmi szemléletmódjával szorosan kötődik ahhoz a magyar lírai hagyományhoz, amelynek vonulata reformkori költészetünktől fogva biztosan kitapintható, s amely olyan költőket tud magához tartozónak, mint Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, mint az európai mértékkel gondolkodó s jelenét-múltját legalább Dunatáj-méretekben szemlélő Ady Endre vagy a magát időben az ősökig meghosszabbító József Attila. 185
