Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 2. szám - B. Juhász Erzsébet: Czakó Gábor: +
dali irtástelken. Feljelentések, gáncsolások ellenére jut el a sikerig, de elutasít minden pózolással rokon lehetőséget (amerikai meghívást, portréfilmezést, anyagi jólétet). Szerény alázattal vallja: „Szerintem nem a szobrászoknak kell lenniök valakiknek, hanem a melóknak. A szobrok jelenthetik azt, hogy valaki szobrász... Az én szerepem annyi, hogy ezeket a formákat előbányászom azokból a kövekből, amiket mások félrerugdosnak.” Oroszlán főiskolát végzett, képzett szobrász, aki románnak született, a bécsi döntéstől magyar lett, majd az érvényesülésre túl szűknek érezte Magyarországot, európai akart lenni, azt vallotta, hogy a művész hazája a nagyvilág. Kölnben befolyásos mecénása által világhíres lett, jómódban élt, mégis, amikor néhány év elteltével letelepedett a jugoszláviai Szuszatyon, úgy érezte divatos, fogyasztható árucikk csupán. Küldetésében, kiválasztottságában hisz ugyan továbbra is, de sikereinek nem tud örülni, alkotni sem képes, gyáva és meghason- lott lesz, megkísérli az öngyilkosságot is, végül emlékeibe, a nemrég elhunyt legjobb barát gondolataiba kapaszkodik. Ez a barát Gönczi János, a híd Arcz és Oroszlán között. Egyik levelében így ír Oroszlánnak Arcz Jánosról: „Ezt az embert dicsérték, üldözték, de se így, se úgy nem tudták eltéríteni attól, hogy a világ megértésén fáradozzék, de még attól se, hogy ne a szeretet, vagyis a teljes őszinteség hangján beszéljen az emberekkel, köztük a rosszakaróival.. Megdöbbentő volt számomra a hasonlóságotok és a különbözőségetek. Te bejártad a világot, ő két négyzetkilométeren mozog; te az ágyban fekszel, ő ezen a két négyzetkilométeren mozog:; te okos típus vagy, ő inkább buta. Ugyanarra törekedtek, de te ésszel, ő bölcsességgel; te szigorú gondolkodással, vagy ha így kevésbé tetszik, spekulációval, ő intuícióval; te elhatárolni igyekszel magadat a Részektől, hogy az Egészhez közelebb juss, ő azonosul velük; te minél előrébb jutsz a felismerésben, annál passzívabb leszel, ő tevékenyebb.” Gönczi alakja is idealizált, Oroszlán szinte „szentnek” véli: . sikerei teljében le tudott lépni a pályáról, vissza merte utasítani a kitüntetéseket, annyira látta saját szobrászata korlátáit...” A többség azonban dilettáns, képmutató, a művészetet saját, gyors sikerei érdekében alkalmazó „hivatásos művész”, mint például a jóindulatú és racionális Merd bácsi, a magas erkölcsi tanokat hirdető Kündlich, aki a legtöbb feljelentést írta Arcz ellen, Keservey, aki műveivel valósággal megcsúfolja a szobrászatot. Az összkép lehangoló: a képzőművészetben is megvannak a nyugalmas bürokratikus keretek, az érvényesülés bevált sztereotípiái, ismeretségekre épülő érdekhálózatok, s a díjak, az anyagi támogatások ezen az érdekközösségen belül maradnak, sőt e szövetség garantált védelmet nyújthat Czakó Gábor könyve hipotetikus és agresszív párbeszédek sora, egyszerre elgondolkodtató és kérdező. Polemizál és kinyilatkoztat, értékeket rombol, s újakat követel a helyükre. Az emberi lét őszinteségét, eredetiségét, a belső szellemi értékek meghatározó szerepét hirdeti. A -(- filozofikus színezetű morális kiáltvány a felelősségteljes alkotómunkáról, amelyet mint az emberhez egyedül méltó létezési formát idealizál. Filozofikus betétei nagy területeket fognak át: a valóság és a művészet, a tehetség és a megértés, az identitástudat és az alkotás kapcsolatát, az énértelmezés lehetőségeit és szabadságát. Mindezt emberhez kötött pozíciókban, az er- kölcsiség síkján mutatja be. Ezeket a moralizáló betéteket azonban nehéz kiemelni a műből, a hangsúly éppen az etikai dilemmák emberhez, szereplőkhöz való kötöttségén van, kiragadásuk óhatatlanul patetikus tónust kölcsönözne nekik, noha a töredékes történetekben jól szituált, valóságos konfliktuserőként, sorsot meghatározó elvként élnek. A rokonszituációkon túl Czakó filozofikus kérdőjelei és igényei fogják egységbe a novellafüzért, sőt — úgy tetszik — elegandáját éppen e több szálon futó, polemizáló, bölcselkedő hangnem őrzi meg. Erőszakos folytonosságával utal a korábbi Czakó művekre, de ilyen minőségében — az igények sűrített és határozott, együttes megfogalmazásával — túl is mutat rajtuk. B. JUHÁSZ ERZSÉBET 184
