Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 2. szám - Száraz György: A tábornok XXIII. (életrajzi esszé)
vak lévén, csak úgy menekülhetünk az agressziótól, ha agresszívak vagyunk.) Most egy kis katonai józanság következik, a jegyzet rövidítéseit kiegészítettem a könnyéblb érthetőség kedvéért: „Nem tudok katonát elképzelni, aki lehetőnek tartja, hogy mozgósítsunk, mikor Jugoszlfáuia) és Csehország) 1000 repülővel rendelkezik ... Nem tudok stratégát elképzfélni), aki sikeres hadműveltet) lehetős!égét) látja több arcvonal ellen — bekerítve. 2—300 000 embe írrel nem lehet 2—3 milliós jobban felszfereíí) kát(onát) megverni... Nem tudok szervezőt elképz(élni), aki szükséges haditömeggyártást lehetőnek mondja, mikor Dorog, Pécs, Diósgyőr, Salgó(tarjdn), Szeged néhány kilo- m(éter) ellenségtől.” Mindezek után pedig az elképesztő, vagy inkább hátborzongató végeredmény: „Nagyhatalom kezdem(ényezés) ódiumát nem vállalja —, mi igen, megrohanással.” íme tehát fonákjáról Stromfeld alig fél évvel előbb papírra vetett keserves megállapítása a nemzetről, amely „orientációkereső” politikusaitól arra kény szerit tetiík, hogy „ágyútöltelék szállítója legyen egyik vagy másik nagyhatalomnak”. De gondolni kell a náci geopolitikus Springensobmidtre is, akit Pálffy főhadnagy idéz az 1937-es ellentanulmányában: „a térség ütköző és keresztező pontja” a különböző szövetségi hálózatoknak, a 'kis (államok egymás elleniében „külső szövetségeseket” keresnek, tehát „az egyetlen célhoz vezető megoldás a német .Donauraum”. A siófoki katona-politikai emlékirattól vezető út végén pedig ott van az ellenálló Pállfify 1944-es röplapja a magyar tisztikarhoz: „Ha továbbra is kitartunk a német megszállók és csatlósaik, a jelenlegi kormány mellett, akkor új, méreteiben az elsőnél is borzalmasabb Trianon fenyeget.” Az 1927-es olasz-magyar szerződés új helyzetet teremt. Nemcsak azért, mert végleg illuzórikussá teszi az antant-ellenőrzést — igazából csak a kisan- tant felderítő tevékenységétől és leleplezéseitől kell tartani —, hanem azért is, mert ezután már az ellenőrzésben résztvevő egyik hatalom juttatja tiltott fegyverekhez a hadiiparral nem rendelkező Magyarországot. Az olaszok a kiképzésben is segítenek: a leendő légierő harci pilótáinak egy részét, de más fegyvernemek szakszolgálatos tisztjeit is itáliai katonai intézetekben képezik ki. Az 1925-iben még 22 ezres hadsereg létszáma 1928-ra már 40 800 főre emelkedik. Ekkor már valamelyest enyhítették a meglevő fegyvernemek közötti aránytalanságokait, a hiányzó korszerű szakágazatoknak pedig legalább az alapjait lerakták, még mindig rejtve, főként a rendőrség és csendőrség számlájára, emelve a létszámot. 1929-ben már behívják az első, 1908-as és 1909-es korosztályokat, Trianon legifjabb gyermekeit, Österreicher György nemzedékét, az egykori mezítlábas és matrózgalléros gyerekeket. 1930-lban a hadsereg-létszám 42 ezer fő, a gyalogságnál már vannak géppuskás századok, aknavetős szakaszok, a tüzérség is megerősödött, és kereteikben léteznek a korszerű, új fegyvernemek is. Noha az ország csak 1938-iban kapja meg a hivatalos elismerést az egyenjogú fegyverkezésre, Gömbös hadügyminiszter 1931 őszén, hallgatólagos nemzetközi belenyugvás mellett, rendeletileg is kimondja a zsoldos hadsereg átalakulását sorozott hadsereggé. A létszám ekkor 57 ezer fölött van, 193'5-re p>edig 68 ezer. Amikor Österreicher György 1927 őszén felveszi az uniformist, a hadsereg, amelynek tagja lesz, az éppen csak átalakuló zsoldos hadsereg. De 1932 őszén, amikor a frissen avatott hadnagy jelentkezik a pécsi 4-es tüzéreknél, 164
