Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 2. szám - Czakó Gábor: Eugémia (két részlet)

CZAKÓ GÁBOR

Eugémia

(részletek)

SZIHÉS DZSEKI

Az Országos Márkák upak Gyűjtő Mozgalom akikor vette a legszélesebb körű lendületet, amikor az. idő kereke már eljárt fölötte, viszont — ilyen a nem szükségszerű véletlen — ekkor csatlakozott hozzá Szibés Dzseki, a kupakolás zsenije.

A Mozgalom ugyanis — sok évtizedes virágzása ellenére — két alapvető ■hiba béklyójában sínylődött:

1. leragadt a XX. század prehisztorikus szemléletű gyűjtögetésénél, vagyis csupán elsajátította a természet (a márka termelés) javait, s ugyanakkor nem valósította meg a természet átalakításának, vagyis a termelésnek a programját;

2. urbánus mozgalom maradt, nem tudta kiterjeszteni eszmei gyökereit, gyakorlati tevékenységét a falura, mert hiába sikerült maradéktalanul az agrárlakosság proletarüzálása, ha egyszer az anyagi-társadalmi alapokkal már megint nem bírt lépést tartani a tudati felépítmény! Pedig ha mást nem, legalább a nagyabb hangsúlyt erre kellett volna fektetni.

Egyszóval a probléma nem csupán adott volt, hanem egyfelől bonyolult, másfelől összetett.

Az O.M.(k)Gy.M. XIX. Kongresszusa pedig ahelyett, hogy föltárta volna a nehézségek mag'vét, megelégedett az elért és tényleg élenjáró eredmények- munkasikerek hangsúlyozásával1, így ezek fényében a Mozgalom árnyoldalai elhomályosultak.

— Ügy is mint magánember, úgy is mint önnek, ammondó vagyok — szólt a „Budapest—Szófia—Loren” termelőszövetkezet elnökéhez Szihés Dzseki — nem. jól van ez így.

— Nem» bizony — felélt az úgy is mint választott közösségi vezető, úgy is mint szerda délután. Mert az volt, verőfényes és őszeleji, no és természetesen tényleg szerda. Hétköznap. Annak kellett lennie. A történelem tanúsága szerint a háborúk -mindig vasár- és ünnepnapokon törnek ki, elleniben a munka frontján vívott csaták rendre a »szelíd hétköznapokat dúlják föl.

— Termelőszövetkezetünk szorgos tagsága mélyrehatóan elfárad a konkrét munkaföladatok sokrétű elvégzésében — folytatta az elnök. — A munka- dandár nem vár! Ha pedig már elment, továbbra is nekik kell1 lerendezniük a szabadidő ésszerű fölhasználását, miközben kiemelt föladatuk a széleskörűen általános műveltség alapjainak megvetése ...

— És akik nem vetik meg? — vágott közbe Dzseki.

— Nálunk »olyan elvétve akad.

— Éppen orcájuk alapulna a célkitűzés végrehajtása.

— Azok végképp nem fognak kupakot gyűjteni — kishitűsködött az elnök.

— Ki beszél itt gyűjtögetésről? Az embert nem a gyűjtögetés, hanem a munka tette emberré!

121