Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 12. szám - Köz-Életünk

Az idősíkok megzavarodn ak. Jelen idő: egy végenélküli, megvénült pillanat, melyben „Egyszerre voltaim öreg s újszülött, / meghaltam egy hangtalan nyisszanás- tól, / s éveikig éltem még utána.” Tudjuk: másnap is, tegnap is most van. „ennyire véglegesek az évek. Ennyire folytathatatlanok.” Ugyanakkor és ugyanott a „szélrózsa (ds) dérütött”, „a tér horpadt kabátai lengenek” és a „mozdulatlanság bábelérői” szólnak a versek. Ebben a most-ban, ebben a jelen időben, mely így tökéletesedik „nincs tánc, nincs megbabonázott királylány. Mert semmi sincs, ami az élőt igazolja” (A fából faragott királyfi).

Érdemes jobban odafigyelni: mi igazolhatná az élőt? Fából faragott királyfi, megbábonázott királylány, a tánc —: azok a mesés és meseszerű elemek tehát, melyek nélkül a most valósága embertelenül hideg és kegyetlen és csaknem ledeplezhe- tetlen.

Adonyi Nagy Mária nem sorolható az úgynevezett újító költők közé, de mindennél többet mond, hogy bármelyik verse könnyen felismerhető — adonyis, szokták mondani. József Attilától, Szaibó Lőnincen át Szilágyi Domokos és Nagy László „iskolájáig” vezet ez az út, és a század közepére már lehiggadt franciák és szovjet- oroszok költészetére is legfeljebb csak emlékeztet. Eluard, Aragon, Jeszenyin, Mandelstam: — fegyelmet és önfegyelmet — a formában is — leginkább tőlük tanult: már-már pervenz, mégis fegyelmezett és ritkán tapasztalható nyíltságot: igényt és igényességet.

Vele és tőle ds tanulom: „semmi sem / úgy igaz, ahogyan elveszett.” (Jelzett képek az átkelésről). Másképpen igaz minden, úgy ahogyan Adonyi beszél a „dolgok elveszettségéről”.

Almikor Adonyű-verseket olvasok, boldogan, újra és újra rá kell jönnöm: valamit még mindig és továbbra is tud a vers. Valamit, amit még mindig és továbbra is csak a vers tudhat.

Velemi beszélgetések ’83 — A Vas megyei Múzeumok Igazgatóságával közösen szervezett ankét keretében, november 15-én találkoztunk a nyugat-dunántúli régió társadalomtudományokat művelő szakembereivel: múzeológusokkal, régészekkel, levéltárosokkal, történészekkel. A hagyományos „Velemi beszólgetésék” idén A társadalomtudományi publikációk szerepe és lehetőségei Vas megyében címmel került megrendezésre. Vitaindítót Pete György főszerkesztő tartott, amelyben folyóiratunknak a történeti publicisztika, illetve tá- gaöban a hungarológia iránti közismert érdeklődésére alapozva ismertette a szerkesztőség „profilerősítő”

elképzeléseit. A közeljövőben az ed- d'ignél tágabb lehetőségeket biztosítunk a régió társadalomtudományokat művelő szakembereinek a szélesebb közvélemény, az érdeklődő, igényes olvasók tudatát1 alakító, formáló publikációs lehetőségre. A referátumot elérik és hasznos vita követte, mely számos megoldandó gondra hívta fel a tanácskozáson résztvevő megyei párt- és állami vezetők figyelmét.

Gazdagodó kapcsolatok — A két ország írószövetségének egyezménye keretében Pete György és Ambrus Lajos október 18—28. között a Szov1161

KÖZ-ÉLETÜNK =|j KÖZ-ÉLETÜNK m KÖZ-ÉLETÜNK