Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 12. szám - László Gyula: Főrangúak és kisnemesek "népművészete" (Borsos Béla: Magyar vadász lőportartók)

Ám térjünk vissza arra, amivel kezdtünk: népművészet-e mindez, vagy nem. Láttuk, iskolázott mesterek is részt vettek a díszítésben, másrészt pedig a falu ügyeskezű faragómesterei szolgáltak a kisnemességnek. Ez utóbbi kétségtelenül népművészet, de semmi kapcsolata a főrangúak iművészkedő mestereihez nincsen. Szinte például hozhatnók fel a portartó szarukat abban a vitában, amely a népművészetben az úri művészet ügyetlen utánzását látja („versunkenes Kulturgut”). Íme, itt az azonos tárgyakon a kettőnek úgyszólván semmi közössége nincsen: a finomkodó, másolatokkal tele „űri” művészkedés és a mértani rend szigorát és díszítőerejét képviselő népi művészet közt itt nincsen áthallás. Ügy érezzük ez Borsos kitűnő könyvének legfontosabb tanulsága. Köszönet jár a szerzőnek, hogy gyönyörű gyűjteményének szép darabjaival gazdagította népművészetünk és úri művészetünk e területét.

Befejezésül talán annyit, hogy e portartökat is környezetükben kell elképzelnünk: a barokk nagy virágos művészetében az egyiket, amely illeszkedik a textilek, festett bútorok, díszkerámiák, díszfegyverek stb. környezetébe, és a másikat, amely a vésett szuszékok és bútorok mértani rendjére visszhangzik.

(Corvina, 1982.)

LÁSZLÓ GYULA

1148