Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Söptei István: A Nádasdy huszárezred emlékgyűjteménye Sárváron
Bár, mint láttuk, a huszárság íontos szerepet játszott a 16—17. századi törökellenes harcokban, állandó szervezésű huszárezredekkel 1688-ig nem találkozunk. „A császáriak, bár eleinte nem szívesen láttáik a magyar katonát, lenézték, mellőzték, lekicsinyelték teljesítményeit, később mind jobban rászorultak, főként a huszárokra, akik a nyugati nehéz lovassággal szemben a portyázó, biztosító és felderítő szolgálatban ... nélkülözhetetlenekké váltak.” — olvashatjuk egy katonai kézikönyvben. Az első állandó huszárezredet 1688-ban Lápot császár alakította, amely egyúttal a Nádasdy huszárezred jogelődje is. Még 1685-ben, Buda visszafoglalása előtt, alakult az a huszárcsapat gróf Czobor Ádám vezetésével, amelyből megszervezték a császári hadsereg első két reguláris huszárezredét. A későbbi »Nádasdy huszárezred ezredtulajdonosa 1688-ban gróf Pálffy János ezredes lett. A császári, majd a közös hadsereg magyar huszárezredeinek élén az ezredtulajdonos, illetve az ezredparancsnok állt. Az ezredtulajdonosi címet a király adományozta „az uralkodó ház, vagy valamely külföldi uralkodó ház egyes tagjainak, vagy valamely bel-, vagy külföldi előkelő katonai személynek..., aki felölthette a róla elnevezett ezred egyenruháját, s ünnepélyes alkalmakkor az ezred élén állhatott. Az ezredparancsnok az ezred kiképzéséről és vezetéséről parancsnoki minőségben gondoskodó, rendszerint ezredesi vagy alezredesi rangban lévő tiszt volt. Természetesen előfordult, hogy a két tisztséget ugyanaz a személy töltötte be. Nádasdy Ferenc (1708—1783.), az ezred névadója, a Wesselényi összeesküvésben való részvétel miatt kivégzett Nádasdy Ferenc országbíró unokája például 1741-ben kapta ezredtulajdonosi megbízását, az ezredparancsnoki tisztet viszont már 1739-től betöltötte. Előléptetése után természetesen más került az ezred élére, viszont az ezredtulajdonosi címet haláláig megőrizte. A Nádasdy huszárezred katonái a 18. században ott küzdöttek Európa véres csatamezőin. Ezen keretek között természetesen nincs lehetőség végigkísérni az ezred történetének minden egyes mozzanatát, így csupán néhány jelentős haditettről emlékezhetünk meg. Az 5 századból álló ezred 758 lovasa tevékeny részese voilt az osztrák örökösödési, majd a hétéves háborúnak. 1742. június 4-én például ők foglalták el Pisek városát, méghozzá szokatlan körülményék között. A városkapu felrobbantása után lóról leszállva, karddal a kezükben kézitusában bizonyították, „hogy a magyar huszár gyalogosan is éppoly vitézül tud verekedni, mint lóháton.” A következő években Bajorországban, Elzász-Lotharingiában, majd a cseh-sziléziai határon és a németalföldi hadszíntéren öregbítették a magyar huszárság hírnevét. A hétéves háború (1756—1763.) eseményei közül ki kell emelnünk az 1757. júniusában vívott kolini ütközetet. Az akkor már lovassági tábornoki címet viselő Nádasdy Ferenc lovashadtestében harcoló „ezrednek jutott osztályrészül az a nehéz és hálátlan feladat, hogy kétezer, sőt háromszor erősebb lovascsapatokat kellett megtámadni, vagy azok támadását visszaverni.” Ismeretes, hogy Mária Terézia királynő a kólini győzelem emlékére alapította a Mária Terézia rendet, s ennek nagykeresztjével elsőként Nádasdy Ferencet, az ezred tulajdonosát tüntették ki. A hősi helytállás példáit tovább sorolhatnánk, hiszen a Nádasdy-huszárezred tevékeny részese volt a századforduló és a 19. század első fele harci eseményeinek is. A hadi események részletezése helyett azonban inkább egy olyan érdekes mozzanatra hívnánk fel a figyelmet, amely talán kevésbé ismert. Európa uralkodói is felfigyelték a császári hadsereg sikereire, elsősorban a magyar huszárság hőstetteire, így mindent elkövettek, hogy saját hadseregükben is meghonosítsák a „könnyűháti” lovas harcmodort. így a magyar huszár szívesen látott vendég lett mind francia, mind porosz földön. A 18. század első évtizedeiben sorra alakultak a francia hadsereg magyar huszárezredei, amelyek közül a legnagyobb hírnévre az úgynevezett Bercsényi és Esterházy ezred tett szert. A magyar huszárság megbecsülését bizonyítja, hogy az említett két huszárezred hagyományait a mai francia hadseregben a 2. és 3. ejtőernyős ezred 1140
