Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Molnár Miklós: Metrón olvasó átmeneti nő: a háttérben férfikezek (regényrészlet)
E hóban vérzésem sokáig késett. Napokig kétségbe estem: mitévő legyek? Kihez forduljak? Szerencsémre megjött aztán. [Vagy talán mégsem — s balszerencsé(jé)re megszülethet a SZENT SZERZŐ?] Felöltözünk, a lovag (úr oly pimasz, hogy nem átallja kimutatni csalódottságát. Megkérdi tőlem: csakugyan nem találtam-e kellemesnek együttlétünket? Midőn tótortalamkodva — szemérmesen — szándékomat nyilvánítom, hogy immáron hazatérnék, iméntinél is horri.bilisebb arcátlanságálban azt firtatja a lator, nem óhajtom-e véle tölteni az éjszakát? C-c-c: örökösen így hazudtatik el a szerelmi erőszatetevés! Gyűlöletet, ébenfekete gyűlöletet, mind csak gyűlöletet érzek iránta, és rettentő vágyaíkozást, hogy megleckéztessem, kiporolhas- sam, eltángálhassam. A kurva anyádat, kisfiam! Látszik, fingod sincs róla, hogy Erich Fromm szerint (RÖVID NYELVLECKE:) az emberi létezés kérdésére („auf das Problem der menschlichen Existenz”) a szeretet („die Liebe”) a válasz („die Antwort”). Míg a szeretetrendőrség zaklatásai elviselhetetlenné nem fokozódnak (mondja Paullemagne) ... Szörnyűséges perczek! S hüvelyemben tartogatnom kéj- váladékát, mit arcába kéne köpni! Intellectualizmusomba menekedem: „okosodni” próbálok. Személyéről kérdezgetem. Orromra köti, hogy őneki bevált metódusa ez „avec les filles”, mindig így kezeli őket — ha igent mondanak, ha nemet, de „legtöbbjük repesve igent mond”. Jawohl. S elégült képpel kijelenti a hdmpeliérje, hogy tartja a szavát, s visszavisz a városiba. Hintójábán azzal iparkodik justificalni a szerelmi erőszakot, hogy írni nők „természettől fogva alacsony rendűnek születtünk”. Oh yeah. Lesújtónál lesiújtóbb 'becsmérléseket hallat. Ezt kapom után rúgásként, e verbális porig-alázást. Elvetemült bűvegytanonc — imicsodás lehet tenéked az édes szülőanyád, s micsodás a te atyád? Furkósibottal kéne móresre tanítani téged, nyomorult kunafi. Avagy tán nem volnál felelős tenmagadért s cselekedeteidért, földnek férge, te? („Szemét strici!”) ((KI BESZÉL ITT?)) Teszed, magad-tehetetlenül, amit tenned adatott a te nyomorúságodban? Kicsoda felelős hát mindezekben, s ugyan (kicsoda felelős értem magamért? Van MINDENNEK felelőse? Anion, Lalle, Sabolos, Sado, Pater, Aziel, Adonai Sado Vagoth Ágra, Jód, Gráffá!* Jer! Jövel! Mire kirak hintájából, addigra olyannyira sikerül magamba fojtanom dühömet s bosszúvágyamat, hogy bénuitan állok az út szélén, s nincsen bennem erő a hintó- ajtó becsukásához. Csak állok, és magam elé dúdolgatok. LIBA, LIBA, LIBA, DE SZÉP TÁBLA LIBA: FÉLHOLTBA VERT — VlZBE FOJTOTT — MEGCSONKÍTOTT — FELDARABOLT — MEGKÖVEZETT — MEGÉGETETT — ERDEI ÖSVÉNYEN HOLTAN TALÁLT NŐK. „Ha koros dámácskák leszünk, abban az lesz ám a csudálatos, hogy nyugodtan, molesztálások nélkül üldögélhetünk nyilvános padokon!” — mondja Wágnemé. Ez által a 'közlés által növekszik a lélekben a vágyódás Isten után és a végső elhagyatottságnak érzete, miközben oly éles és átható fájdalmat érzünk, hogy bár a borsóliszthanmatos pusztában tartózkodunk, szóról szóra elmondhatjuk, amit egy batáv próféta mondott, talán lugyaníly ellhagyattatásban, csak azzal a különbséggel, hogy vele mint a lucernadarazsak védőszentjével nagyobb mértékben éreztette ezt az Ür: „Vigiliavi et factus sum sicut iltis solitarius in tecto” — „Virrasztók és olyan vagyak, mint magányos görény a háztetőn”. Érzem, hogy ismét fenekembe markol egy kéz — az a kéz, megismerem a markolásáról: hátranézek, a rőthajú metrólovag (?hözgazdász?) visszaíurakodott mögém. Szóval mancsocskád rákapott az alfelemre. Jebem ti Bolha! Még majd addiktusává válsz, seggem narkó- sává züllesz. Erősen tómul a képembe, teketóriázás nélkül, cinkosságomra pályázva: hatalmasan rámosolygok — lerí róla, hogy sikeres hódításának nyugtázásaként kasszírozza be mosolygásomat. Tovább mosolygok, szélesen, fogsorosan — és csábosán (remélem legalábbis). Gondosan (bemérem a (bemérendőket, kivárom, míg • S mindezt visszafelé? Am jövök — de meglásd, Anna, máglyán végzed előbb-utóbb! (Sátán Ür láb)egyzése) 1,120
