Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Császár István: Gyilokjáró (novella)
CSÁSZÁR ISTVÁN Gyilokjáró RÉV ZOLI EZÜTTAL CSAK ÜGY ELMÉLKEDIK A FASIZMUSRÓL, DE AHOGY ÉN ÖT ISMEREM, KÉSŐBB FOLYTATNI FOGJA — Te a szeretet fasisztája vagy, ezt mondta nekem egyszer Ágh Pista — kezdte Rév Zoli soron lévő merengését. Ezúttal is a kazánháziban üldögéltünk. Nem akarom felesleges részletekkel unalmassá tenni Rév Zoliról szóló beszámolómat, de, ha már itt-ott említettem ezt a kazánházat, szükségét érzem, hogy felvilágosítsam az olvasót egy ilyen munkahely belsejéről és mibenlétéről. Még az újra- találkozásunk naipján így beszélt errőil maga Rév Zoli: — Általában azt hiszik, hogy a kazánfűtők valamiféle szónporostökű, izzadó rabszolgák, mint azok a régi hajópatkányok, ákiilket filmben láttak, akikről regényekben olvastak és akik rendszerint ottrekedtek a süllyedő hajón. (Nézz körül! Itt van ez az egyetlen darab lengyel kokszkazán. Ott van az a csille. Naponta kétszer fogam a szívlapátot és öt perc alatt megdobom a csillét koksszal. Félrehúzom a kazán tetején azt a kerek, öntöttvas zárófedelet, fölétolam a csillét, aminek az oldalán elhúzom azt a kart és egyetlen pillanat alatt bezúdul a szén. Csille el, visszazárom a fedelet és mint egy operett-boniviván lesétálok itt oldalt a vaslépcsőn, csillogó hangomon azt a dalt dalolva, hogy (R. Z. itt énekelni kezdett): „Én éhédes asssszonyom Sybdll, visszajö na széé pidill! Háá zunkelőtt ól vadimárahó és hogyhazenggg paces! int a szó...” És leérve, ott alant azzal a hosszúnyelű kaparóval szép egyenletesen eligazítom a szenet a „tűztérben”. És kész! Az áramoltató szivattyú motorja szinte hangtalanul zümmögve működik... Megnézem a kimenő víz hőmérsékletét, a visszatérő víz hőmérsékletét; ennek megfelelően beállítom a szellőzőt... Tisztára tudományos munka. Ezenkívül naponta kétszer kisalakozok. Az sport. Mint neked a tenisz, vagy a feleségednek a havi négyszáz forintos dzsessz-giimnasztika... — Nem foglalkozik ilyen marhaságokkal. És különben sincs... — mondtam én akkor, de Rév Zoli csak legyintett. — Akkor is elhízott kispolgárok vágytak, fogalmatok sincs a modern világ követelményeiről ... És indokolatlan közbeszólásaiddal csak eltérítesz disszertációm eredeti témájától. De nem hagyom. A dzsessz-gimnasztikárói, a szoláriumról, erről a pénzen vásárolt napfényről, továbbá a hi-fi szocializmusról és lukasfenekű, gatyás társadalomról majd máskor ... Amikor eldöntöttem, hogy kiválók az irodalom-brancs- ból, körülnéztem, hogy mi is lenne a nékem való foglalkozás. Akkoráiban — ha lappangva is, — de még élték bennem a művészi életvitel csökevényei, ezért először is bementem az Akácfa utcai kocsmába, hogy megigyak egy deci vodkát. Hát, ahogy ott felhajtanám egyetlen lendülettel a „szto gramm”-ot, ki áll mellém a pultnál? ... Dóczi Endre bácsi!... külön történet... Százholdas birtokos család. Dzsentrik, de a dolgos fajtából. Dóczi Endre bácsi katonatiszti iskolába imént atyai parancsra, mert szíve szerint Debrecenben lett volna színész. Műszaki tiszt lett a háborúban. Ugyanaz lett az újjászerveződő- demokratikus hadseregben, amit rövidesen otthagyott „mert hiányzott a fegyelem, a hozzáértés, a hivatástudat, mindenféle nagyszájú senkik utasátgattak össze-vissza”. Az osztályidegenek, illetve osztályelienségek kitelepítésének kezdetén elment bá1103
