Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Garai Gábor: A reformátor (dráma)
SPA LATIN (leül, iszik) Legfeljebb csak annyi, hogy utánam Müntzer következett a meghallgatáson. BUGENHAGEN Thüringiából hogy került ide? SPALATIN Ördög tudja, s az is viszi — akárcsak maga a sátán, úgy járt-kelt, zöldes fény tüzelt szemében, mimtlha pokolbeli fény, ám urunk nyájasan fogadta, mint bárki mást. LUTHER Mindenkit jól fogad, csak őt még megtartsa nekünk sokáig az Isten. MÜNTZER (lelkesen beront, szokásos harci zekéje fölött, széles szárnyú fekete köpönyeget visel) Márton, egyenest Mülhlhausenből jöttem. S örül a lelkem, hogy végre velünk vagy, hogy végre, végre megjött az eszed! LUTHER (tárgyilagosan) Frigyesnél jártál. MÜNTZER Igen, de szerinte most már csak te cselekedhetsz ügyünkben. Hozzád utasított! LUTHER Kérsz egy pohár 'bort? MÜNTZER Isten ments! LUTHER Akkor is ülj le s nyugodj meg. MÜNTZER (vonakodva leül) Kevés időm van: Mühlhausenben vár rám a szekértábor. LUTHER Mint Húsz idejében, jó száz éve, hát ez szép, szekértábor. MÜNTZER Ne gúnyolódj velem, de állj közénk. Legfőbb ideje már, hogy te irányítsd az áradatot, mit elindítottál! LUTHER Nem vagyok én martalóc! MÜNTZER (dühösen) S mi talán azok vagyunk? Nem a te hitvallásod véghezvivői? Az Ige testté lett — igen, de bennünk. LUTHER Még mindig nem érted, mi az én küldetésem. MÜNTZER Nagyon is kezdem érteni. LUTHER Igazolni nem fogom magam senki előtt, de olvasd, Spalatin, a fejedelmekhez és püspökökhöz intézett levelem! SPALATIN Hallgasd, Tamás! Csak a lényegét olvasom. LUTHER Nagyon jó. MÜNTZER Nem kell azt nékem tőle hallanom. Ismerem én — másképp hogy is reméltem volna, hogy végre velünk vagy! Idézzem? Először is vegyétek eszetekbe, hogy senki másnak a földkerekségen nem köszönhetjük ezt a háborgást, mint nektek, ti fejedelmek és urak, és különösen tinéktek, ti vak püspökök és megháborult papok, kik megátalkodottan most se szűntök meg dúlni-fúlni még! A világi kormányzásban ti mást se tesztek, mint megnyúzzátok a népet s kincseket harácsoltok magatoknak, hogy pompázzatok kéjes-dölyfösen, oly kíméletlenül, hogy a szegény parasztember tovább már képtelen eltűrni, és tovább nem is akarja. Meg kell változnotok s végre az Isten... (kiszól) Hogy megváltoznátok, azt nem hiszem... LUTHER Te folytasd, Spalatin! SPALATIN Igen, Isten igéjének kell engednetek. Ha nem teszitek meg készségesen és barátságos módon,. meg kell tennetek majd az erőszaknak és a rontásnak engedve. Ha nékem (kiszól a szövegből) — úgy írja Luther — kedvem volna éppen rajtatok bosszút állni, megtehetném, és a markomba nevetnék most, vagy magam is hozzájuk elszegődnék... 1079
