Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Garai Gábor: A reformátor (dráma)
nem árt ügyünknek, inkább javára válik. (Közben gyűlik a nép. Eck és Spalatin a máglya túloldalán áll, előttük egy udvari hírnök) HÍRNÖK A fejedelem vendégét jelentem, doktor Eck János professzor urat. (A hírnök félreáll) SPALATIN Polgárok, diákok, doktor urak, fejedelmünk, Bölcs Frigyes aki sajnos gyengélkedik s itt nem lehet jelen — 'kívánsága az, hogy hallgattassék meg Eck János úr, mielőtt még bármi is... MÜNTZER Dehát Frigyes úr, fejedelmek közt is az elsők legalsóbb je, velünk érez, hogy küldheti ezt a pápistát nyakunkra!? SPALATIN Hagyományos vendégjogon, Tamás, mit épp ő nem tűrt el megsérteni semmilyen tartományban, mégha császár... MÜNTZER Vendégjog! Lári-fári... LUTHER (közbevágva Eckhez) Idejöttél az oroszlánbarlangba, ez derék! Professzorom, még borvirágosabb az orrod, mint Lipcsében legutóbb volt, de az eszed azért jól vág, remélem. ECK Semmiképpen sem fogok belesülni a pápai dekrétumokba, miint te. DIÁKOK Vesszen a pápai udvar! és minden kutyája ! Halljuk Luthert! LUTHER Csönd legyen! Wittenbergben ezidáig meghallgattunk mindenkit, aki szólni kívánt. Itt bárki prédikálhatott, s hirdethette tanait egyetemünkön, mert van ennél a városnál nagyobb és gazdagabb is nem kevés a német tartományokban s büszke Flandriánkban, de a tudomány és szellem-szabadság fővárosa a miénk, — ki szólni kíván, itt szólhat. Szóljon most is. Eck, beszélj! ECK Szép kegy, hogy egy eretnek engedelme juttat szóhoz, de az Űr szolgájaként a gőg kígyóját száműzöm szivemből! Luther Márton, te megátalkodott pokol-fattya, nem téríteni jöttem örödögtől megszállott szellemedet, csak ismét fejedre olvasni a bullát, mely eretnek tanaid visszavonni szólít, s keményen int, hogy tiszteld a szentségeket, a pápai udvart, püspökeink kegyelmező hatalmát, a föloldozó búcsút s terjesztőit, de nem akarom most végig sorolni, tudod te úgyis; — hogy tiszteld a bullát, amelynek szent szövege valamennyi német város falain kifüggesztve hirdeti, hogy... LUTHER De nem itt Wittenbergben! ECK Látom, itt a bocskor függ! (Rámutat) LUTHER (most látja meg a bocskort): Azt ki tette oda? ECK Mindegy Luther! Exsurge Domine! Főikéi az Űr, s elszélednek előle ellenségei s futnak gyűlölői! Amint a füst elszéled, Istenünk, úgy széleszted el őket... LUTHER őket, s nem engem. Saját citátumoddal cáfolok rád! A zsoltár füstje a ti hamisságtok És fölszáll az a füst tulajdon jámbor természete szerint, terjeng a légben, úgy tesz, mintha a Napot eltakarná és ostromolná az eget. De jő egy kis szél s az a terjeszkedő füst szertefoszlik. És eképpee járnak mindannyian, kik az Igazság ellenségei. KARLSTADT És bálványókat imádnak az ő igéje helyett s faragott képekkel csúfolják a Megváltót, az egyetlent. LUTHER Hagyjuk ezt most. Eck Jánosé a szó. ECK Mondtam, Luther, veled már nem vitázom. Minden tanod ilyen szócsavarás, ahogy a szent életű Leó pápa bulláját ócsánlod. Kiközösített vagy és maradsz a földön s az Utolsó ítéletkor! 1059
