Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - Debreczeny György: "Gyónom mindenkinek..." (Bókkon Gábor: Néhány szó a tigrisekről)
kát (Kapcsolatok). Egy magabiztos és rutinos, elkurvult Júlia csábítgatja Rómeót, de sírig tartó szerelme nem gátolja meg abban, hogy előbb kipróbálja az egyik őrtálló katonát, és Shakespeare úrnak is felajánlja szolgálatait (Előadás előtt). A Cantata profana című versben a tizenhárom szarvas először anyja életét oltja ki, azután anyjukra gondolnak, és egymás ellen fordulnak, egymást is megölik. Az általános és a szerelmi etikában Bókíkon feltétlenséget vár el önmaga iránt (Kívánság), és megszenvedd a kölcsönösség hiányát. Szeretné megosztani keresztjét. egyetlen aircra várunk hiába találnak hajnalok mindig máshol (Vers Ilonának) Mivel ez az állapot nehezen viselhető el, így a következő lépés az értékkiválasztás és -teremtés. E szükséglet jegyében született meg a Pepita oroszlán, aki „nagyon szimpatikusán viselkedett”. „Nem akart: lebeszélni, / rábeszélni, / kioktatni, / megszégyeníteni, / megváltoztatni, / felakasztaná, / ezt mind nem akarta és még sok / egyebet nem. / Ült a székben és vakarta az orrát.” Így hát ő a költő hallgatag testőre vagy barátja. (Pepita oroszlán). A Hókirálynő alakja a költő nőideálját testesíti meg, kívánalmainak maradéktalanul megfelel, mégpedig oly módon, hogy eközben királynőnek is megmaradhat. A Pepita oroszlánhoz hasonlóan őt is a vágy teljesítés hívta életre (Találkozás Hólkirálynővel, Hókirálynő karácsonya). Mint már tudjuk, sehol egy angyal. De oda a szentháromság is. Jézus fél, arra vár, hogy őt váltsa meg valaki, és kétségbevonja atyja létezését, a szentlélek pedig immáron csak fosos galamb képében jelenik meg. Ezért a világ megbomlott egyensúlyának helyreállítását, vagy ha úgy tetszik, a büntetést Bökken a tigrisekre bízza, akik pontos mancsütésekkei, noha ráérősen végzik a dolgukat. S mivel ez a kötet címadó verse (Néhány szó a tigrisekről), joggal gondolhatunk itt a költő (túl) hangsúlyozott bosszújára, mellyel az embereket fizikailag semmisíti meg, anélkül hogy megadná nekik a büntetés, a pusztulás felismerésének lehetőségét. Ezzel viszont lemond saját kölcsönösség-ágényének megvalósításáról és etikusságának érvényesítéséről, hisz már nincs kivel szemben érvényesíteni. Bökken néhány versében idézőjeles sorok, szövegrészek bejiktatásával igyekszik fokozni a hatást, nem mindig eredményesen. Előszeretettel használ fel köznapi „bölcsességeket”, saját megoldási módjaival állítja szentbe őket, de csak szembeállítja, s ezzel egységességétől fosztja meg a verset. Olyankor írja túl verseit, amikor elbizonytalanodik Saját etikája érvényében, és áttol fél, hogy elvárásai túlzottak. (Versék Füst Milánnak I., IV., Üzenet, Virágok szobádban És hiába gyújtasz). A túlírtság másik oka lehet az, hogy Bókkon megijed a saját tömörségétől, és immár érthetőbben, (noha feleslegesen) újrafogalmazza ugyanazt. Igazán sikerült verseiben saját életérzését, (rossz) közérzetét fogalmazza meg (Például Pályaudvar, Versek Füst Milánnak II., III., vagy saját etikáját terjeszti ki, esetleg mesebeli társak segítségével (Találkozás Hólkirálynővel, Hófcirálynő karácsonya, Nagyanyámnak). „Gyónom mindenkinek..., hogy tiszta vagyok.” — írja Ima című versében Bókkon, s azt kém: Oidozzatok föl el nem követett bűneimért, szeressétek az elkövetettekért. Kérdés, teljesülhet-e kérése olyan emberek között, akik — szerinte — csak büntetésre méltók, vagy még arra sem. Talán ebben a szemléletben rejlik a költő elhallgatásának veszélye. A továbbvezető útnak az tűnik, ha folytatja belső világának benépesítését különös, egyedi alakjaival. (Móra Kiadó — Kozmosz Könyvek 1982.) DEBRECZENY GYÖRGY 1055
