Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - Jozef Mihalkovič: Nem látni a Holdat, Hol a gyertyán, Ezek a napok, Hogyhogy a dal, A csend módozatai, Gondolatok házassággal (versek, Varga Imre műfordításai)
Hogyhogy a dal Hogyan is? A dal magán való. S a táj, emberrel vagy nélküle, az nem? S a pléhből, üvegből s erőtartalékból gyártott autó, az nem? A te példád, akárcsak borsó a falra, és a szerelem, végtére is nem magán való? És a szél. Választhatott? A csend módozatai A tavaszi égen délután, a május csúcsán ’ hústalan hold, mint a pőstyéni ápolt térde, mikor már-már eltöri a mankót; csillagok, azok is, mintha becsszóra — egy kevés. A járókelő fák tapintható pulzusa, a panelházak falában hallani a vásznak csattogását; futottam a fák mindkét oldalon zúgva kizöldelltek. Emlékeztem a levegőre. Hátat fordítva álltái mindkét oldalon. És a vissza-úton az arany fölbecsült, hencegett, csipkelődött hosszasra nyújtva. A fán minden levélnek pontos súlya volt. S egyszer szórakozottan gyűrögetve zsebemben a pénzt, elveszett. Aztán a fűben rozsdás kulcsot találtam. Szárában szaglott a sár.
