Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 2. szám - Major László: Csonka Gyula naplójából

Ilyen körülmények közül és között nyert frontszolgálatra behívást Kőszegre. Ügy emlékezem, hogy a 35. gyalogezred III. zászlóaljához 1941. nőnemben elején, hogy onnét mint a künnlevőket felváltó pótzászlóalj tagja, azaz ahogy ironikusan mondani szokta volt: közhonvéd tizedes, megkezdje emlékezetessé váló harctéri szolgálatát. Így került bele a délről fokozatosan észak felé terjedő szovjet áttörési sorozatnak a 2. magyar hadsereget érintő, majd rövidesen megsemmisítő hatású támadásába. Azzal a III. szombathelyi hadtesttel együtt, melyet Gróf Stomm Marcell vezérőrnagy vezényelt, majd nem- sokkal később feloszlatott. A harcokat végigküzdve — és éhezés, fagy ás ellenére naplóját folytatva rögzítette élményeit, tapasztalatait. A kis kockás fedelű, spirálkötésű, zsebben hordható naplóban ceruzával róva a ma már egyre kopöttabb és halványuló sorokat. (A nehéz időktől igen megviselt állapotban van.)

Ezután már nem sok mondanivaló akad. Mert igaz, hogy sok szenvedés, éhezés és más, a visszavonulás viszontagságaiból adódó nehézség leküzdése után még rövid időre hazakerült az annyira szeretett és viszontlátni óhajtott szülőföldjére és családjához, de az egykori doni harcosokban nem bízó kormányzat rövidesen ismét csatasorba állítja. Mivel már nem kíséri tovább a sors szerencsét adó keze, nem sok idő múlva SAS behívás útján frontra vetik ismét. Ahol — valószínűleg a Kárpátqk előterében vívott erdei harcban — kézigránát szeli ketté élete fonalát. Ismeretlen helyen nyugszik. Közelebbi értesülés, tudomásom szerint, sohasem került elő vele kapcsolatban. Mindössze 29 éves volt, még nőtlen, amikor a Donhoz került, s alig 31 mikor már Anna menyasszonyként árválkodhatott utána.

Az előbb említett két háborús szolgálat közötti időben ismerkedtem meg a titokban — kerti rejtek kunyhójában, a „vadászkastélyban” őrzött naplóval. Mert nem volt tanácsos szellőztetni mibenlétét. Csonka Gyula egyik családi rokonlátogatásom alkalmából olvasta fél előttem. A felolvasó szóbeli kiegészítéseivel, a befejezés súlyosabb fogalmazásával. A meglehetősen gyenge gépeléssel készült szövegű példányt őrzöm. Melléje a szerző halála után, az őt pár év múlva gyorsan halálba követő anya kezéből örökségként, s megőrzésre átvettem az igen megviselt állapotban levő, spirálkötésű, kockás zsebnaplóját is.

Magam részéről, a bár hibás gépelésii, de áttekinthetőbb szöveget tartom hitelesnek, mert ez jobban őrzi a szerző személyi stílusát. Nem egyszer sarkított, rövidre fogott kifejezésformáit, stílusát. *

Idestova több mint 35 éve őrzöm és mivel az idő felettem is egyre gyorsabban eljár, így gondoltam arra, hogy most a Don mentén vívott csata 40. évfordulója közéledtével megkeressem az erre illetékes fórumok egyikét és felvessem esetleges nyilvánosságra hozását.

Mert az ilyen napló — a történelem névtelen százezrei egyikének tapasztalataiban is jól visszatükrözheti a történések igazságait, valós tartalmát. Ha már mások is megírták, megerősíti azokat, de mindenképpen jól világít rá egy széles réteg, a falusi magyar parasztság szegény- közép- kis parasztjai fiainak belső, igaz magatartására.

Az átélt szenvedések mellett — és talán miatt — egyre nyíltabban inutat- kozott meg e réteg fiainak humanizmusa, az ellenséges földön való gondolkodása. Rövidesen meglátta, részben megtapasztalta a háború szenvedéseitől meggyötört — éhezőnek eledelt adó orosz lakosság eredendőbb emberi jóindulatát is. Ám voltak más élmények is.

99