Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 11. szám - A kultúra esélyei. Szergej Zaliginnal beszélget Pete György (Fordította Földeák Iván)

szél belőlem, de szükség van az emberi lét fenntartásához szükséges készségekre, még akikor is, ha ezek nem mindig esnek egytbe az általunk sztandiardinak elképzelt európai kultúrával. Manapság ezek a kis nebulók már megkapják a hagyományos életformából részükre eredendően szükséges készségeket és jártasságokat is.

A problémát továbbgondolhatjuk a szellemi értékesére szemszögéből is. Hogyan fordítsuk le Puskint egy olyan nép vagy nemzetiség nyelvére, amely nem rendelkezik hozzá kellő szókészlettel? Ha mégis megtesszük, valami egészen furcsa, torz szülemény kerekedik 'ki. Azonban most ne ezekről a nemzetiségekről beszéljünk, hanem azokról, melyek történelmi fejlődésük során létrehozták önállóan is helytálló és érté- tékteremtő, fejlődésre, másak szellemi értékeinek befogadására is alkalmas kultúrájukat, annak ellenére, hogy a népesség, mély ezt kitermelte, kis lélekszámú. Azt gondolom, régóta elismert igazság, hogy kis lélekszámú népeknek is lehet magas színvonalú kultúrája, „nagy” irodalma. Vegyük csak a norvégokat, irodalmuk hány világnagyságot, hány klasszikust adott. Vagy nézzünk egy még kisebb nemzetet, az izlandit; milyen ragyogó íróik vannak. Jártam ott s meglepett, 'amit tapasztaltam. Mindenki ír náluk, a lakosság számához képest sok a képzőművész, szobrász, s nem ritkák a farmerok között sem. Arra gondoltam, ez példája lehet annak, hogyan kapcsolódik össze az egyénben a gyakorlati élettevékenység, a termelőmunka a szellemi elfoglaltsággal, a művészeti tevékenységgel. Tehát; meghatározott társadalmi körülmények között, megfelelő anyagi feltételek mellett azt hiszem alaptalanul aggodalmas a kérdés, megmarad-e a kis kis lélekszámú népek kultúrálja.

A helsinki értekezleten éppen a magyarok vetették fel, hogy a kis népek irodalmait, bár értékesek, a nagyközönség kevésbé veszi tudomásul. Ezek az irodalmak általában nem világnyelveken íródnak, sokkal kevesebbet ismernek belőlük másutt és ezért nincsenek igazából megérdemelt helyükön.

Lényeges akadályozó tényező lehet egy kis nép irodalmának a népszerűsítésében a nyelvi gát, a ritka vagy kevésbé ismert és nemzetközileg alig vagy egyáltalán nem használt nyelv. Mégis, igazi akadály ez sem lehet, hiszen Ibsent például mindenütt a világon jól ismerik, akárcsak Laxnesst. Ha egy irodalmi jelenség, alkotó vagy alkotás elér egy bizonyos szintet, mondandójában nagyszabású és komoly jelentőségű, ékkor semmiképp sem veszhet el. Már azért sem, mert nálunk és önöknél is neves műfordító iskolák jöttek létre. Természetesen a magyar nyelv ritka volta, mint akadályozó tényező, mint gát fönnáll, ez a nehézség azonban nem leküzdhetetlen. A Szovjetunióban évente átlagban mintegy huszonöt magyar szerző jelenik meg önálló könyvvel. Ez 10—12 prózakötetet jelent, a többi költészet, gyermekirodalom, irodalomtörténet. Évente két drámakötet is beletartozik ebbe a kis 'könyvsorozatba. Természetesen a próza áll legközelebb hozzám. Az összes megjelent magyar mű mintegy egymillió háromszázezer példányszámot tesz tó. A mi viszonyaink közepette ez nem olyan óriási szám. A mi kizárólag szépirodalmat publikáló Regényújságunk két és fél millió példányban jelenik meg. Kevésnek sem mondható aZoniban ez a meny- nyiség. A szovjet olvasó szellemi látókörében, irodalmi tudatában évről évre egyre inkább helyet kap a magyar literatúra is. Prózájukban szerintem igen sok a vonzó, a szovjet, de elsősorban az orosz olvasó számára érdekes vonás.

Mi az, amire ma véleménye szerint odafigyel a szovjet olvasó, ha prózánkat olvassa?

Itt csak saját gondolataimat oszthatom meg önökkel. Mi az, ami nekem tetszik a magyar irodalomból. Nem vagyok irodalomtörténész és nem kívánok elméleteket kidolgozni. A magyar klasszikus irodalom igen szoros kapcsolatban állt mind a francia, mind az orosz irodalommal. Ebben nem látók semmiféle ellentmondást, nem érzek a két orientáció között kibékíthetetlen szakadékot. Azért sem, mert a francia és az orosz irodaiam között is igen szoros szellemi kapcsolat volt. Ahogy a matematikusok

996