Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 11. szám - Goderdzi Csoheli: Csobolaurik és Csohelik, Jellem (elbeszélések, Istvánovits Márton fordításai)

— Amikor eljöttünk, akikor megmondtuk.

— A lányt megkértétek-e ?

— Neked' kell meglklénned.

— Gy erűink.

Elmentek.

Szakxmamai már nem mert tiltalkozni.

Lakodalmat csaptaik. tPowüai szólt Alékszmek, — Táncoltasd: meg a mátkádat, tánc közben kapd elő a revolvert, >s ahogy mi szoktuk, azt (kiáltsd.

Fölcsattant a taps, zengett a phanduiri.* Vőlegény mien yi asszony táncoltak.

A vőlegény olyan sorván, csont meg bőr. A tánc hevében egyszerre előkapja revolverét, a mennyezetre szegezi a csövet és föllkiált:

— Aki legény a talpán, minid CsObeli!

Húzza a ravaszt Alekszi, de nem futja az erejéből, bogy elsüsse. Szolomanai kihasználja a 'szünetet és IfeUkáiált:

— Ak-áki le-legény, mind Cso-csdbolau/ri! avval odaugrik Aleks2iihez, s már-máir kiragadja markából a revolvert, almikor Povliai léppbiogy megelőzi.

— Aikd 'ember a talpán, mind Csdheli! — ordítja Povliai, és elsüti a revolvert.

Erre (kitört a verekedés. Egymásnak estek Csdhelák meg Csobolaurik. Tép- ték-marták egymást.

Amikor az összecsapásban kitombolták magukat, szétváltak.

Elragadták Aidkszi menyasszonyát, és útnak váltak túlifelé. A maguk falujába.

Emezek egész nap, késő estig egy kiabálásban voltak.

— Aki le-legény, minid Cso-csoöolauri! — üvölti Szolomanai.

— Aki ember a talpán, mind Csöhell! — hangzik odaáfcról.

Ragyogó napsütés. Följebb a hegyekben a nap melege lavinát szabadított él, a hózuhatag a kiét falu közt zúdult le az Aragvi völgyéiben.

A lavdnazúgás-dübörgés egy ideig látni se engedte egymásnak Povliait meg Szolomanait, hangjiukat is elnyomta.

'Eljött az ideje, halddklott Povliai^ utolsó szavai ezek voltak:

— Aki ember a talpán, minid Gsoheli!

Ahogy a Csobolauufilk mondják, Szolomanai se maradt adósa.

(Grúz nyelvből fordította: Istvánovits Márton)

Húros népi hangszer.