Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - Goderdzi Csoheli: Csobolaurik és Csohelik, Jellem (elbeszélések, Istvánovits Márton fordításai)
— Újévköszöntőnek Szalotrnainait hozassuk el. Az ia szokás, hogy újévköszöntőnek más nemzetségből valóinak 'kell leninié. Ojiév éjszakáját a Ifa (köriül vinrasztják, almikor meg virrad, leviszik az Airagvira az újévköszöntőit, a (jeget íöitördik a folyón és maguk is megfürödnak, meg a köszöntőt is ‘megfürdetik, akkor már joga van, hogy a falunak Újesztendőt hirdessen. Mindenki igyekszik elkerülni, hogy .a Gsohelik köszöntője legyen, de mit tehetnek, azok szentélyét egyként félik. Akit Porvliai kijelöl, az is lesz a köszöntő. Szólamainál előbb ihiúzódozatt, de hált nem volt miás kiút, ment velők. Megfürdették, aztán erős pálinkáival itatták, lépesmézzel kínálták. — A-az é-én lá-álbaim, nyo-omiaám a-az a-iangyalé! — mondta a köszöntőt Szólamánál, és fehér havat szór az újévi fa körül .álló Csoihelik fejére. Aztán, mintha a nyelve nem forogna rendesen, magában valamit morog mlég. — Hangosan, érthetően! — fenyegeti meg őt Povliai. Szólamánál arra gondolt, PovMainak valamivel fölébe kell keverednem, Csobolaurtába különben nem mehetek vissza szégyenemben. — Po-iovliai! — Mit akarsz! — Fo-ogadjunk, a-azan a-a jé-égen ne-em bí-rod ki, a-ameddig é-én h'á- érmat fü-üttyentek! — Mi az hogy nem (bírom ki! — diühösiködik Povliai, és már (veti is le lábbelijét. — Ho-ogyha ki-ibírod, tö-öhbet szó-ót se szó-ólok, aki ita-alpig fe-értfi, Cso- oheli le-esz mind, de ha ne-em, Gso-osoíbelaurilk va-va-gyunk a le-le-gények! A mezítlábas Povliai ráállt a tiszta égkék j'égre. Füttyentett Szoliolmanai egyet. Aztán jó ideig várit, és másodikat füttyentett. Povliai lábaiba már beállt a hideg és reszketett a teste. Ül Szólamánál és sehogy se íüttyent harmadszor. — Fütyülj már! — ordított rá Povliai. — Ne-em a-akarok tö-többet, Po-ovüiai, — mondta Szólamánál. — Fütyülj! — Ne-em fü-fütyülök! — Ha te nem fütyülsz, majd fütyülök én! Povliai füttyentett és — ez a harmadik! — Fölhúzta a cipőit jés fogvacogva elkiiál tóttá: — Aki férfi a /talpán, mind Gsdheld! Mulattak aztán együtt laz újévköszöntővel, majd útnak indították Csobol- auntálba, nyakiában egy iszák mogyoróval, (bűdön lépesmézzel. — El-elbántak velem, am-amilyenek, -o-olyan u-ujévük le-legyien! — ment hazafelé dohogva magában Szólamánál. * Egyik télen a Csohelik a Csdboiaurik falujában voltak leánynézőben. Pov- liad tiltakozott: — Ne válasszatok azoknál senkit, miinek nakünlk azok fajtája, dadogós Csohelik születnének. — Csak körülnézünk, lehet találunk jól beszélő lányt is — erősködött a fiatalság. Azon az éjszakián a CsobolauirdJknál mulattak. Amikor megvinradt, hullt a 938
