Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 2. szám - Kálnoky László: Mizantrópia
KÁLNOKY LÁSZLÓ Mizantrópia Egy ceruzával rajzolt sokszögön (belül élek, át nem lépném határát semmi pénzért. Rajtam mindenki átlát. Nem italt, a színeket szürcsölöm, és jóllakom füsttel vagy falevéllel. A tartósítható veszedelem fűirészfogsorával engem nem .ér el, pedig fél kézzel (függök szüntelen egy csillár karján. Túl jól ismerem világotokat. A fa derekán látott postaszekrényt kinyitni félek. Túl makacsul vágynak találni rám sosem hívott, ismeretlen személyek. Hogyha telefon szól a lomlb között, átnyújtom a kagylót egy kismadárnak. Sosem csodálkozom megütközött arcokon, ha bolondnak tartanának. Ugyan mi közlendőm lehetne még a világ számára, ha pusztulásba rohan, s eltakar egy széles fenék minden mást. A régészek ásatása feltárja meszes (csontjaitokat, de koponyátok láttán visszadöbben a kutató, sőt kedvét veszti el, és halogatja a további munkát, eldob szerszámot és műszert, mivel sejteni kezdi, minek lesz tudója, s mivel úgysem segíthet rajtatok, a tudatlanság páncélja megóvja mindattól, imát mohón kívántatok ti, akik osztalék s profit fej'ében mérgeztetek levegőt ‘és (vizet, és a lassanként fogyó televényen építkeztetek. Fontos, hogy (fizet, bár végül halállal (fizet az üzlet, s abból, ami ihat volt, buhaibűz lett. 97
