Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 9. szám - Pomogáts Béla: A magyar avantgarde utóélete

tartozó íróknak (Várnai Zseni, Peterdi Andor) a műveit is, akik igen távol állottak az avantgarde törekvéseitől. A Kortárs szerkesztése ilyen módon a Kassák-kör és a Népszava körül gyülekező írók nem minden ellentmondástól mentes alkalmi koalíciójaként működött. Ez a koalíció tükröződött a szerkesztőség összetételében is: a főszerkesztő Kassák Lajos mellett Hárs László szerkesztőként jegyezte a lapot, később pedig Bóka László, Justus Pál, Nádass József és Németh Andor részvételével szerkesztő bizottság alakult, főmunkatársként Keszthelyi Zoltán szerepelt.

A Kortárs teret adott a szociáldemokrácia íróinak (Hárs László, Benjámin László, Vészi Endre, Palotai Boris), a polgári radikalizmus korábbi képviselőinek (Benedek Marcell, Laczkó Géza, Komlós Aladár, Ignotus Pál, Faludy György), illetve néhány fiatal költőnek és írónak (Darázs Endre, Mándy Iván, Major Ottó) szellemi arculatát azonban jórészt a magyar avantgarde mozgalmak hívei határozták meg, a többi között Kassák Lajos, Szélpál Árpád, Németh Andor, Nádass József, Justus Pál, Kállai Ernő, Pán Imre, Jemnitz János, illetve a képzőművészek közül Barcsay Jenő, Bene Géza, Gadányi Jenő, Kmetty János és Vilt Tibor. Ugyancsak a folyóirat avantgarde szellemű tájékozódását erősítették Pán Imre Művészek forradalma című cikksorozata, amely a modern művészet fejlődését mutatta be, illetve Fejtő Ferenc párizsi levelei, amelyek a francia kulturális élet eseményeiről adtak beszámolót. A folyóirat programja, amelyet Kortársainkhoz címmel Kassák dolgozott ki, az irodalomnak és művészetnek azt a szociális és erkölcsi jellegét emelte ki, amelyet a magyar avantgarde művészeti' ideológiája már korábban (például a Munka elvi nyilatkozataiban) is képviselt. „Mint mindenkire ebben az országban — adott hangot Kassák az irodalom közösségi hivatástudatának —, úgy ránk is várnak megoldandó feladatók, hiszen a művészet és az irodalom nem az élet valóságán kívül levő absztrakció, hanem aktív és megformáló erő, amely az emberi közösségben gyökerezik, és ugyanezt a közösséget ajándékozza meg gyümölcseivel.” Figyelembevéve a világháború következményeit, ezt a gondolatot egészítette ki azután az irodalom erkölcsi feladatának meghatározásával: „Talán soha inkább, mint éppen ma, izgalmas hétköznapjaink sorában szükségünk van olyan művészi alkotásokra, amelyek mélyebben hatolnak belénk a napi szenzációknál, s annyiban, amennyiben felismerjük a bennük rejlő eszmei tisztaságot, formai harmóniát, elmélyítik felzaklatott értelmünket és elvezetnek bennünket a közösségi igény, a szociális morál forrásához. Nem kétséges, hogy a humanista morál világviszonylatban szétesett, s ahhoz, hogy egy új világot építhessünk, új morális egyensúlyra van szükségünk, s az igazi művészet akarva vagy akaratlanul, benső törvényeinél fogva ennek a morális szellemiségnek a kialakításán, a szociális egyensúlyállapot megteremtésén fáradozik.”

A Kortárs mellett az Európai Iskola vállalkozott a magyar avantgarde mozgalom újjászervezésére. Az iskola képzőművészeti csoportosulásként alakult meg 1945-ben Gegesi Kiss Pál orvosprofesszor, Kállai Ernő, Mezei Árpád és Pán Imre kezdeményezésére. A megalakulását bejelentő kiadvány (Az új magyar művészet önarcképe) a magyar művészet európai helyzetének megerősítésében, az európai eszményék feltámasztásában jelölte meg a csoportosulás célját: „Meg kell teremtenünk az élő európai is- Kolát, amely megfogalmazza élet, ember, közösség új kapcsolatát. (...) A bölcsek kövét keressük, de tudjuk jól, hogy a bölcsek köve nem vegyi anyag, hanem eleven eszme, mely csak az emberben és társadalomban állítható elő.” A szerveződő művészeti mozgalom az avantgarde áramlatokat kívánta összegyűjteni, ahogy Kiss Pál, Mezei Árpád és Pán Imre „Az Európai Iskola” című kiadványa meghatározta: „Az Európai Iskola a fauvizmust, kubizmust, expresszionizmust, absztrakciót és szürrealizmust képviseli Magyarországon”. Elődeinek Ámos Imrét és Vajda Lajost tekintette, művésztagjai között Anna Margit, Barcsay Jenő, Bálint Endre, Czóbel Béla, Egry József, Gadányi Jenő, Illés Árpád, Korniss Dezső, Pór Bertalan, Rozsda Endre, Schubert Ernő és Szántó Piroska festőművészek, továbbá Barta Lajos, Bokros Birmann Dezső, Borsos Miklós, Forgács-Hann Erzsébet, Jakovits József és Vilt Tibor szobrászok foglaltak helyet. Szoros kapcsolatot tartott néhány Párizsban élő magyar művésszel, így Beöthy Istvánnal és Hajdú Istvánnal, s kezdetben hozzá tartozott a magyar absztrakt művészet néhány képviselője: Gyarmathy Tihamér, Lossonczy Tamás és Martyn Fe847