Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 9. szám - Kiss Ferenc: Csoóri Sándor I.

Ennek felel meg a konkrét tárgy vagy esemény képeit reflexív szakaszokban kitágító módszer is. (ősszel a Kis-Alföldön). S a képeket meghatározó szemlélet természetes, rég kipróbált viszonyokat létesít. Mert ha ezt írja:

Gyermekkorom völgyébe visznek szeszélyes csitri-csermelyek, míg hab-szoknyában kőről kőre vízi-balettet lejtenek.

(A nyugalom és a természetesség dicsérete)

a vers-zene és a metafora tökéletes egysége, üde mozgása kétségtelen, de a képelemek viszonya hagyományos; a csitrik s a csermelyek mindig is képesek voltak sodorni, összekapcsolásuk nem nyit új távlatot, csiak a kedély színeit bontja ki.

Feltűnő, hogy a költő, aki később a partizán- és gerilla-merészség meglepetéseiben is örömét leli, itt még mennyire kiszámítható, mennyire temperált. Vallomásai nem konfessziök, inkább közölnek, kérdésekkel tagoltan elbeszélnek. Verstere sírna, elbeszélő, leíró részletei a szemlélődés jegyében alakulnak, s a folyamat enyhe emelkedőn halad valami magvasabb vagy táviatosabb befejezés magaslata felé.

Ez a cél felé igyekvő versmenet s a cél szerkezeti kitüntetése azonban olyan hajlamok, melyek később a szürrealizmus iskolája után sem sorvadnak el. A Csoóri- vers kezdettől máig a mondott, a szavalt vers irama, sodrása szerint alakul. S ennek a dinamikus versmenetnek már ekkor megjelenik később állandósuló grammatikai lendítője, az intonáló mondat refrénszerű ismétlődése. (Ki írta versbe, szóba le?) Ez az ismétlődés nemcsak lendít, anteuszi bázisokat is létesít az iramban. A korai Csoóri-vers egyébként sem lázas, a néptribun szerep szüneteiben derűs színeit villantja a kedély, figyelme a kinti világ emberei, dolgai iránt empirikus hajlamokat sejtet, a természettel való találkozás pedig a kapcsolat mélyebb és elégikusafab lehetőségét ígéri:

Nyugalom, béke gyöngyvirága nyílik ki bennem hallgatag, s valami ősi egyszerűség, mire nem lelek szavakat;

amit csak akkor érezhetsz meg, ha szellők, rétek, ibolyák, erdők, madarak barátsága ember-szíveden lobog át.

(A nyugalom és természetesség dicsérete)

A Felröppen a madár még meg sem jelent, mikor Csoórinak már sejtenie kellett, hogy sikerének épp az esztétikai fedezete részleges. Figyelmeztették erre kritikusai is, váratlan közbeszólásában az Ady-mű tekintélyes „adminisztrátora”, Föl- dessy Gyula is a verskultúra gyöngeségét tette szóvá. (Csoóri Sándor versei és egy kis ars poetica. Irodalmi Újság, 1953. V. 10.). S hogy a Petőfi-közelség ils szemet szúrt, egy sebzetten replikázó vers, a Csepüljetek csak. .. világosan tükrözi. Ennek önbizalmát azonban hamar kikezdték a líránkban végbemenő átváltozások új és új példái s az önismeret és növésterv ezzel az emésztő elégedetlenség és lázas keresés zaklatott erőterébe került.

Közben lezajlottak 1956 és 57 fordulójának Csoóri Sándor életére is kiható kataklizmái, s a rokon-élmények okán hozzá legközelebb álló költők, Juhász Ferenc és Nagy László elkezdték mitologikus, szimbolikus világuk megalkotását. Az Üj Hang versrovatát vezette ekkor (1955-től 1956 őszéig), s már kéziratban olvashatta pl. a Szarvas-éneket, a Regé.. .-t. A nyelvi bőség s a képek hatókörének, vonat- kozásrendszerének megnövekedése, minden irányú fölgazdagodása: drámai erejük és igézetes hatalmuk láttán Csoórinak azt kellett éreznie, hogy ehhez képest az ő ver833