Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 9. szám - Belányi György: Margitlevelek (5.) Margitlevelek (7.) (versek)

Margitlevelek (7).

Már könyöklők itt a csönd mögött —,

szorít az ég. Hullnak az örök

jelek a vállra, és tárgyaim

közt csak meg-megzörren a gond. Kés,

pohár vagy kulcs: régen vár ma, ím,

e szükséges, feltétlen rendben.

Minden szín magához rebben —, belátható az idő. Tükör nincs, s az ablakon túl, ez lehet, valaki kezét emeli föl

az esőiben érted. Mintha csak "kéken csorogna a hallgatag űr, lógatod még lábad a kép szürke párkányán. Berámázott mélység. Akkor ki törné is szét

a vállfák kivasalt nyugalmát?

De nem, a kézen itt nem hull át semmi. S mégis: le kellene már zülleni a tárgyak zenélő szívéig, nehogy az a madár

csuklómra vonszolja a telet.

Ami van, az is csak múlt lehet, ekképp ujjainkon kizökken a fény. S magába hull az ég, a váll a villanásnyi örökben.

625