Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - Lubomír Feldek: Még és Már, Szlovák madonna, Csapdában, Egy közönséges ember halála, Két vers az Énekek éneke ciklusból (Varga Imre fordításai)
Két vers az Énekek éneke ciklusból Kannibál szerelem Szeretkezünk, és szerelemből egymást harapjuk. „A szememmel is tudlak téged enni, s majd az én szememből hajolsz ki éhesen!” „S én meg úgy beléd marok, hogy mindenünnen, még a vízcsapból is a te véred folyik majd!” „Én már csak a számmal látlak!” „Engedd meg, hogy torkig egyem magam a nyáladdal!” „A hangodat is lehet nyalogatni!” „Faljuk fel egymást egészen!” A virágkelyhek, kihallgatva minket, még álmukban is rágicsálrfak az ablakunk alatt. Lingvista szerelem A szavak is megélednek, mikor szeretkezünk, bogarakként szálldosnak minden felől, s hogy a legunalmasabb emberek szájából is, valószínű, de mint a szentjánosbogaraknak, titkos értelmük potrohúk végén világít. „Az én felem vagy, ha hátat fordítasz is?” „Igen, ha lábamat válladra teszed is!” Nem, a nyelv sem henyél, mikor szeretkezünk. S ez jól kijött nekem. Varga Imre fordításai 787
