Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - Páskándi Géza: Az ígéret ostroma (Félhold és telihold) (Történelmi színjáték két részben Kőszeg várának ostromáról)
16. kép A városfalon belül. A tizenharmadik képbeli szín, látszik a kiskapu is. A fal belső oldalán gerendákból emelt nagy védőállványzat emelkedik a várfal fölé: kereken tolható. Kissé rézsútoson áll. A fal s a tákolmány között alagút- nyi hely. Ott is állnak. A kőbástyán is. A gerendafal mellett néma sor: Jurisich, Forintos, Városbíró, Plébános. Első pillanatban azt hihetnénk, kivégzésre várnak. Most vesszük észre: szemük a bástyára mered, ahol Gábriel áll s még néhány katona, jobbágy. Mindenki komor. Várnak. Az őrparancsnok nagyot kiált. GÁBRIEL: A torony emelkedik! Jönnek! Csóvákat! (Dobálják a csóvákat.) (Közben Jurisichék is felrohannak a gerendafal bástyaszerű részére. A törökök fatornya lassan emelkedik, ám szemben áll vele a Jurisichék még magasabb gerendafala. IBRAHIM (hangja kintről): Allah nevével! TÖRÖKÖK: Allah! Allah! Allah! (Nagy morajjal.) PLÉBÁNOS: Krisztussal a pogányra! MAGYAROK: Krisztusunk segíts! (Csak most mozdulnak meg a fatoronyban lévők, átugranak a kőbástyára, ádáz harc kezdődik, Jurisichék leugrálnak szintén a kőbástyára, csak Schuster, akit Jurisich marasztal, marad ott és a Plébános.) JURISICH: Menjen plébános úr, bátorítsa az asszonyokat! PLÉBÁNOS (épp egy gerendára kapaszkodó törököt tol le nagy fakeresztjével): Ráérek, ráérek! (Lent zajlik a harc, szöveg nélkül, de úgy üvöltöznek, mint a vívók szoktak, a másik ijesztésére. Most a gerendafalra felmászik ifjú Jurisich, háttérben megjelenik az anyja lent.) JURISICHiNÉ: Azonnal gyere le! IFJÚ JURISICH (panaszolva): Ezt csinálja velem ... (Kezében nagy dorong.) JURISICH (viaskodás közben is észreveszi az asszonyt): Menjen innen! Plébános, vigye el innen! (Plébános igyekszik fürgén lemászni, próbálja karonfogni az asszonyt.) PLÉBÁNOS: Asszonyom, asszonyom, nem jól van ez így,.. Jöjjön innen! JURISICHNÉ: Nem megyek... a fiam. .. jöjjön le a fiam... PLÉBÁNOS (szinte röstellkedve áll, miközben zajlik a harc.) Jöjjön le ifjú úr, jöjjön le! Különben az édesanyja sem megy el! Még eltalálja valami! Az isten szerelmére... jöjjön azonnal le! (Ifjú Jurisich hatalmas kamaszdühvel fogja a bunkót, megcéloz vele valahol a fal tövében egy törököt, akit nem látunk, s erővel elhajítja. Lentről kiáltás. Aztán fürgén lemászik.) IFJÚ JURISICH (anyjához): Az apám és mások előtt megölet a szégyennel. Jöjjön innen! (Már-már nyersen fogja meg anyja kezét s Plébánossal hármasban el.) (Jurisichék olyan elszántan küzdenek, hogy a törökök a tornyukból kijőve egyre hullanak, hátrálni kezdenek, mások támadnak. Vannak vitézek, akik a törökkel együtt zuhannak a mélybe: ez akkoriban általános módszer volt, nem csupán Dugovits Titusz cselekedett így. Most két török félholdas zászlóval jön, a gerendafal tetejére akarja tűzni, Schuster letépi.) SCHUSTER: Minek a félhold, te! Nemsokára telihoid lesz! (Viaskodik a két törökkel, az egyiket leszúrja, s közben még kettő ugrik neki, egyet lerúg magáról. Végül őt is leszúrják. A törökök kezdenek valameny- nyien a fatoronyba visszahúzódni.) JURISICH: A köveket, csávákat, hordókat! (Miközben a törökök vonják le a tornyot, rájuk követ dobálnak, szurkos hordót öntenek, nagy gőz, ordítás, recsegés. Hirtelen, amilyen zaj s ordítás volt, akkora csend lesz. Jurisich körülnéz, sok a halott. Fönt a gerendabástyán Schuster fekszik.) JURISICH: Vilmos! (felugrik a nem túl magasan lévő helyre.) (Városbíró, Forintos, Gábriel is követik.) FORINTOS (megnézi): Él. (Halkan.) Még él. 750
