Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - Páskándi Géza: Az ígéret ostroma (Félhold és telihold) (Történelmi színjáték két részben Kőszeg várának ostromáról)
strázsamester vagyok. Úgyhogy álljon az esze vigyázzba előttem! FORINTOS: Az én eszem? Még a generális előtt se áll kaptákba! Mit tudnak maguk? Tudják-e ki most a király? ELSŐ KATONA: Tudja a rosseb! (Inkább tűnődő) FORINTOS: Nem is csoda. Hisz még ő se tudja. Mert ugye van belőle kettő is. Ferdinánd császár Bécsben, Szapo- lyai meg Budán. Ezenkívül azt se lehet tudni, hogy épp most ki az erdélyi fejedelem. Míg ők versengenek a koronáért — a török elözönli az országot. Egész Európát! MÁSODIK KATONA: Európát lehet, de Kőszegre bé nem teszi a lábát! (Nevetés, Közeledik Porkoláb a megbilincselt Gábriellel.) FORINTOS: Látják, én azt mondom: ki kell egyezni. De a főuraknak jól jön a sok huza-vona. Hol Ferdinándot, hol meg Szapolyait fejik meg. Minél több felé szakadunk, annál több likat talál az ellenség! Az egér is ott örül, ahol sok a lyuk. PORKOLÁB: Miféle gyülekezet ez itt? S ki ez a nagyhangú mindentudó? FORINTOS: Egy szegény vándor tudós vagyok, porkoláb uram. PORKOLÁB: Na ha olyan nagy tudós, azt mondja meg, hol találjuk meg azt a hétpróbás gazfickót, akit keresünk ? FORINTOS: Én még a tizennégypróbá- sokat is ösmerem. Ki volna az? GÁBRIEL: Ne árulja el! Nemsokára itt a török, s akkor lesz jó világ! PORKOLÁB: Kuss te zsivány! (Írást vesz elő.) Forsiftos... nem... Forspon- tos... FORINTOS: Lehet, hogy fortélyos! PORKOLÁB: Megvan. Forintos! Forintos Mátyás. Nem ösmeri? FORINTOS: Hát... épp... hallottam róla. Oszt mit vétett szerencsétlen feje? (Sajnálja.) (Közben igyekszik a tömegbe vegyülni.) PORKOLÁB: Majd megmondja a vá- rosbáró meg a plébános! MÁSODIK KATONA (hirtelen észbekap): Ne keressék, éppeg ő az! (A két katona segítségével megragadják.) FORINTOS: Elmondtam ennek a tök- filkó strázsamesternek, mi a világ dolga a mái napon, hányadán áll az ország és Európa... s erre mi a hála? A törvény kezére ád! Nem becsülik manapság az észt. ASSZONYHANGOK: Ne bántsák szegényt! Szégyelljék magukat! (Porkoláb sípjába fúj. Erre csikorogni kezd a híd. Lassan ereszkedik.) HANGOK: Leeresztik a hidat! Leeresztik a hidat! Bémehetünk a városba! FORINTOS: Ne feledjék, ezt nékem köszönhetik ! GÁBRIEL: Még nékem! EGY ŐRSZEM HANGJA: Várjatok hé! Csak a porkoláb jöhet! Ti ott maradtok! HANGOK: Az isten verjen meg benneteket! Hívjátok Jurisicht! Hívjátok Ju- risicht! (Nagy kavarodás, hídcsikorgás, majd sötét és zene.) 2. kép (az igazi kezdet) A városfalon belül. Kis bírói terem — Kőszegen. Városbíró áll, előtte Panka, a füveslárvy. VÁROSBÍRÖ: Hol a cinkosod? PANKA: Miféle cinkosom, hogy verje meg az isten! VÁROSBÍRÓ: Az a nagypofájú! PANKA: Engem mindig összetévesztenek. (Panaszos.) VÁROSBÍRÓ: Te vagy a Panka nevezetű füveket keresgélő bűvös-bájos asz- szony ? (Az ajtón kopogtatás, majd kutya- csaholás.) Maga az plébános úr? (Plébános fejét bedtugja az ajtón) PLÉBÁNOS (bosszús): Persze, annyit citálgat ide, hogy már ismer a kopogtatásról. VÁROSBÍRÓ: Téved. Az ugatásról. Jöj- jék mán. Ne hagyjon egyedül ezzel a boszorkánnyal. PLÉBÁNOS: A kutyámat behozhatom? (Kicsit tétombban.) 716
