Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 8. szám - Páskándi Géza: Az ígéret ostroma (Félhold és telihold) (Történelmi színjáték két részben Kőszeg várának ostromáról)

PÁSKÁNDI GÉZA

Az ígéret ostroma

(FÉLHOLD ÉS TÉLI HOLD)

Történelmi színjáték két részben Kőszeg várának orstromáról

Bevezető szavak

E történelmi — históriás-krónikás — drámát a kőszegi és a Vas megyei tanács kérésére írtam. Fölhívtam figyelmüket, hogy e tárgyról már szól tehetséges, új magyar színdarab. Ennek ellenére megmaradtak szándékuknál. A négyszázötven éve meg- ostromlott Kőszeg városáról, váráról így készült el az itt olvasható — némileg epikus — színmű. A tényékhez csak nagyobb vonalakban ragaszkodtam, viszont másféle történelmi hűségre törekedtem. Főként annak Okait szerettem volna — töprengéseimből rekonstruálni: miként védhették e várat akkora túlerő ellen annyi ideig olyan sikerrel. A harc végül is felemás békéhez, s elvonuláshoz vezetett, de korántsem egyértelmű török győzelemhez. Minden bizonnyal: nem pusztán a vár, a város anyagi-fizikai védelmi képességében vagy a magas diplomáciában volt a titok — egyedüli? — nyitja, hanem az emberekben is. Vagy: főként bennük? Ezért az egyéni sorsok — és nem a tömeg — kezdtek érdekelni. Egy „tömegjáték” koreográfiájából sohasem derülhetnek ki a mélyebb történelempszichológiai mögöttesek. Csak egyetlen példát hozok arra — a sok kitalált vagy féligkitalált szereplőt, helyzetet, epizódot, most nem említve —, hogy pszichológiai okból miként változtattam meg gyakran a tények — például — időrendjét. (S egyben Ok-okozati összefüggését). Forintos Mátyás tűzmestert (történelmi tény) jóval az ostrom után perbefogják ördöngösségért. Én ezt az eseményt ostrom előttre helyezem. Forintos kihallgatását felfüggesztik, történelmi haladékot kap. Más szóval: az ő bizonyítani akarása is benne van a sikerben. Sok ehhez hasonlót felsorolhatnék még. Azt már mondanom sem kell: ez az ostrom nem volt „operett”. Vad, nyers csata: kívüil-belüL A szereplők lelkében és a bástyákon is. A janicsár (költött ailak) épp úgy a jövő ígéretét ostromolja, mint a többiek is, ki-ki a maga szintjén és céljai szerint. Így hát világos: e dráma tengelyében nem a tömegjelenetek állnak, ezek csak színezik a látványt. A hősi, durva retorikát nem szégyélltem. Aki himnuszt akar írni, belőle nem táncdalt s pláne nem gúnynótát komponál.

Budapest, 1981. december—1982. március

713