Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - Száraz György: A tábornok XVII. (életrajzi esszé)
A demarkációs vonalakon beálló csönd új reményeket ébreszt a kormányban. Annál is inkább, mert február elején Cunningham ezredes, a bécsi brit katonai misszió vezetője Budapestre látogat, és jelzi Károlyinak: az antant- hatalmak szívesen vennék a ^keményebb antibolsevista fellépést”. A köztársasági elnök persze nem tudja, hogy Gömbös is kapcsolatot tart Cunningham- mel, sőt Vix alezredessel és az olaszokkal is. Kozma Miklós emlékiratából kiderül: a MOVE-nak nyújtandó segítség reményében adatokat szolgáltattak a kormányról és a fegyveres erőkről. Ellenforradalmi mozgolódás és erősödő forradalmi hangulat jellemzi a következő időszakot. Terjed a parasztok földfoglaló mozgalma, a vidéki városokban élesedik az ellentét a munkástanácsok és az ellenforradalmi szellemű köz- igazgatás között, a MOVE tiszti sztrájkot szervez, követelőzik. Január 28-án a Budapesti Munkástanács kizárja kommunista tagjait, kitéteti a kommunistákat a szakszervezetből és egészében elítéli a KMP tevékenységét. 29-én megjelenik a kommunista Vörös Katona első száma, benne a cikk: Kié legyen a jegyver? A válasz a helyzetihez illőn egyenes: „'Leifegyverezni a burzsoáziát és tiszti bérenceit, felfegyverezni minden proletárt...” 30-án Makón fegyveres harc robban ki a megszállt déli területekről ide gyülekezett csendőrök és a munkásokból, katonákból álló kormányerők között: a város vezetését végül a helyi munkástanács veszi át. Február elsején szomorú és félelmetes menet vonul végig Budapest utcáin: csonkák, bénák, vakok, ijesztő emberroncsok, vörös zászlók alatt: a háborús rokkantak mennek a Hadügyminisztérium elé, hogy átadják a szociáldemokrata hadügyminiszternek egyszerre jogos és teljesíthetetlen követeléseiket... Február 3-án a rendőrség házkutatást tart a KMP helyiségeiben és a Vörös Újságnál. Ugyanezen a napon gróf Károlyi József a kormány tilalma ellenére összehívja Fejér megye közgyűlését, és követeli a régi rendszer visszaállítását; két napra rá a munkások megszállják a megyeházát, és a hatalmat direktórium veszi át. 7-én Pogány József bejelenti a Budapesti Katonatanács ülésén: veszélyben a forradalom! jegyzőik és szolgabírák, csendőrök és diákok, „székelyek és álszékelyek”, huszártisztek „súgnak-búgnak a hotelszobákban, kávéházi külöinszobákban”; olyan tisztek szítják a tüzet, akik „monoklis arcuk egyetlen rándulása nélkül szedik fel fizetésüket a köztársaság pénztárából”, és olyanok szavalnak integritásról, akik „1849-ben muszkavezetők, 1867- ben osztrák-vezetők, 1919-ben antant-csapat felvezetők...” Követeli, hogy a hadsereget egészében helyezzék a Katonatanács hatalma alá, a parancsnoki tisztségek betöltését pedig bízzák a bizalmi testületekre. Február 9-én kezdődik a Szociáldemokrata Párt rendkívüli kongresszusa: jóváhagyják a Munkástanács KMP-ellenes határozatát, de erélyesebb fellépést követelnek a reakció ellen is. A szónok Landler: „...ha kell, legyen felvilágosító munka, de ha kell, legyen olyan proletárököl is, amely le tud csapni ezekre az ellenforradalmi kitörésekre!” Kunfi Zsigmond, aki a magyar pártküldöttség vezetője volt a hónap elején tartott berni szocialista konferencián, memorandumot készít, és levonja a csöppet sem szívderítő következtetéseket: még a magyarok iránt jóindulatú szocialista vezetők is „a háború magától értetődő és már megvitatásra nem szoruló következményének tekintik a cseh, tót, román és jugoszláv nemzeti államok kialakulását”; csak egy olyan Magyarország számíthat támogatásukra, „amely nem ugyan katonai hódítás és demarkációs vonalak alapján, de az etnográfiai tények alapján magyar’ Magyarország akar maradni, tehát „külső politikánk nyugat felé fordí694
