Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - Szemtől szembe Péter János válaszol Kalmár Györgynek
Nyilvánvalóan, a győztesek. Meg Párizs is. Ugyanis az a hintapolitika-kísérlet, amelyről dicsekedve mondták el a magyiar delegáció tagjai, vezetőd, hogy Magyarország az egyetlen olyan legyőzött kis ország, amelyik a párizsi tárgyalások előtt mindegyük győztes nagyhatalomnak a fővárosában járt és tárgyalási kísérleteket tett, ez tulajdonképpen nem a szimpátiát, hanem a bizalmatlanságot növelte a magyar delegációval szemben, amelyik mögött a háttér itthon is nagyon zavaros volt. Mert voltak közben még pogromjelenségék is Magyarországon abban az időben, miközben folyt a párizsi tárgyalás. Tehát az az örökség, amit Magyar- ország a két világháború közötti viszonyokból magával hozott arra az időszakra, nem növelte Magyarország iránt a szimpátiát a nemzetközi fórumokon. De uz előbb, ha jól értettem, azt \mondotta, hogy ha nagyobb lett volna a szimpátia, akkor sem lett volna az eredmény más. Vagy igen? Hogyha a szimpátiá nagyobb lett volna, akkor lett-e volnia más eredmény, erre azt kell mondanom, hogy akkor lett volna más eredmény. De ezit a szimpátiát nem ott kellett volna megszerezni. Volt lehetőség arra a háború folyamán, hogy Magyarország kiiugorjiék és a hadviselő felekkel eredményes kü- löntárgyalásdkat folytasson. Nyilvánvaló, ez lényegesen megváltoztatta volna Magyarországnak a helyzetét, és 1943-tóll kezdve, számos ilyen alkalom lehetett volna. A párizsi békeszerződésben az ön aláírása is szarepei? Természetesen nem szerepel. Természetesen, hogyha én lettem volna a delegációnak a vezetője, vagy akkor én lettem volna a külügyminiszter, valószínűlég vállaltam volna az aláírást. Mit csinált ön a delegációban? £n a delegációnak az egyik titkára voltam, és a tárgyalási anyagoknak az előkészítésében vettem részt. De közben mindig eszembe jutották az első világháború utáni események, amikor én Bátaszékre jártam iskolába Alsónyékről, a bátaszéki állomás pedig tele volt vagonjaik óikkal. A mai emberek nem nagyon tudják azt, hogy sok-sok ezer menekült lakott abban az időiben pályaudvarokon, vagonokban, élveken keresztül. Honnan menekültek? Azokról a különböző területekről, amelyek korábban, az Osztrák—Magyar Monarchia idején Magyarországhoz .tartózták, a trianoni béke következtében azonban a szomszédos országokhoz ‘kerültek. Sok gyerek járt ezekből a vagonokból velem együtt iskolába, Ami bizonyosan színezte az én hangulatomat is a Champs Elyseé-n, a Claridge Hotelben, ahol a magyar delegáció abban az időben lakott. Nem lehetett valami jó akkor a hangulat. Az világos, hogy a magyar delegációnak a hangulata az egész idő alatt rossz volt. Érdekes dolog az, hogy én tulajdonképpen ennek a Claridge Hotelnak a tájára nem nagyon szerettem azóta sem elmenni, hogyha Párizsba újra látogatóba mentem. Ott Párizsban, a magyar békedelegáció, amely a független, szabad Magyarország első külügyminisztere vezetése alatt állt, lényegében újra aláírta a trianoni békeszerződést, amelyet igazságtalannak tartottak a delegáció tagjai is. Vigyázni kellett arra, hogy olyan nemzetközi helyzet kialákiulósát segítsük elő, amely nem veszélyezteti még jobban a magyar kisebbségnek az életét a 682
