Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 8. szám - Varga Imre: Akaratlanul, Idill, Hálóvers, "Szétgyökerezem", Ahogy távolodsz (versek)

Ahogy távolodsz

Ez már a túlvilágunk.

Ahogy távolodsz, úgy növekszel. A láthatárt betölti mellkasod. Mint napszél az ég tetején Vörösen csap végig hajad.

Kitárt melledben Kavicsos folyópartok,

Felhők, ártéri fák S a vízre hálóját vető éjszaka.

A zsákmány: önmaga.

Gerinced körül fordul Nyikorogva a Göncöl,

Leégett erdő fái,

Alakjaid ahogyan ismertelek.

Csobban a fény, vörösen, sárgán mint az izom: csontjaidon. Arcom mögött a táj:

Fekete koponyám S fekete fogsorom.