Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 7. szám - Száraz György: A tábornok XVI. (életrajzi esszé)
Ugyancsak december 31-én érkezik Kolozsvárra Berthelot tábornok. Tumultuózus jelenetek a pályaudvar környékén, az utcákon tolong a környékről összesereglett román (lakosság. Aztán mégis tárgyalásra kerül sor Apáthy kormánybiztos és a francia főmegbízott között. Berthelot 15 kilométer szélességű semleges sáv kialakítását javasolja Dés—Kolozsvár—Nagybánya vonalában. Ugyanakkor mindkét félnek nyomatékosán!ajánlja „a bolsevizmus elleni leghatározottabb fellépést”. Később az egyezséget a Károlyi-kormány nem hagyja jóvá, a románok viszont egyszerűen nem törődnek vele., De a magyar katonai parancsnokság hamarosan elhagyja Kolozsvárt és Bánffyhunyadra költözik. Pozsonyt az eredeti terv szerint csak január 4-én készültek átvenni a csehek. De itt is az történik, ami Kassán: Jankó Zoltán magyar kormánybiztos sürgeti a bevonulást, mert „zavargások vannak, a bolsevisták készülnek átvenni a város vezetését”. Január 1-én már a csehszlovák csapatok parancsnokát, Barecca olasz ezredest köszönti a helybélit Nyugatmagycorországi Híradó: „Szép, fiatal, csupa izomember, kemény katonakezét már megmutatta, mikor bevonulásával egyszerre rendet tudott teremteni.. A kassai Felsőmagyar ország január 1-i számában jelenti Eperjes megszállását, s azt, hogy Késmárk felé csehszlovák i tüzérség vonul, mert „úgy látszik, hogy az összeütközés a cseh és lengyel csapatok között elkerülhetetlen”. Arról is beszámol, hogyi „állítólag Miskolc irányában csapatszállítások történnek”, és „több oldalról jövő magánértesülések szerint, melynek a városban sok hívője akadt, Miskolc a diósgyőri és ózdi munkásság segítségével fegyveres ellenállásra készül”. Alább említi az „új csehszlovák térképet”, amely „magában foglalja Miskolcot, Sátoraljaújhelyt, Egert és Gyöngyöst is”, — tehát „aligha a wilsoni elvek alapján készült”. De a tudósításoknál is jobban jellemzi a kort a kassai magyar sajtó búcsúja az óesztendőtől. A „nemzeti érzelmű” Felvidéki Újság december 31-i számában örömmel konstatálja: rend van, a csehszlovák csapatok bevonulása megelőzte a „bolsevista zavargásokat”. 1918-tól belső vezércikkben búcsúzik, íme, a befejező sorok: „Siralmas, tehetetlen, szégyenteljes pusztulásra vagyunk ítélve. És ők földet akartak osztani, ök, a forradalmi Magyarország i első vezérei. A nagy földosztások idején, az Űr 1918. esztendejének végén kétségbeesett, síró magyar lélekkel üdvözletét küldi a nagy fejedelem városa a földosztó forradalmi magyaroknak.” Most pedig egy részlet a szocialista Felsőmagyarország január 1-i újévi köszöntőjéből: „Az esztendő elmúlt... a magyar históriának S( talán az egész emberiségnek legszomorúbb esztendeje... A régi magyar állam — minden feudális, kapitalista és elnyomó rendszerével — összeomlott. És összeomlott az osztrák birodalom ... a régi világ romjain új fajok, új népek ülnek tort: a lengyel, a cseh, a tót, a szerb, a román. És Keleten, mint egy hatalmas csillag az égen: feltűnik a szocialista Oroszország új embereivel, új eszméivel... A szociális világrend eszméje küzd a régi kapitalista világrenddel, a munkás a tőkéssel, Lenin Lloyd George-zsal. E hatalmas két véglet között morzsolódik az emberiség ... Az új korszak, mely most kezdődik, a jelek szerint egy kompromisszum korszaka lesz. A szociális és a kapitalista eszme kompromisszuma, melyben már a szociális eszméé a predomináns elem ...” (Folytatjuk) 601
