Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - Mándy Stefánia: pontfeszület, liturgia, halotti ének, vázlatok egy vajda-archoz, hammameti motívum (versek)
MÁNDY STEFÁNIA pontfeszület a halál himnuszára hasadt korsó földdel tele rozsdaharasztra lejtő vidéked ez miég az élet nemzetségem az én időmet el nem halasztja vess el mit adtam gyengémet erőmet-e a torzsa közt a mag se tudja hogy elveszett s kinő és nőhet-e sem első sem utolsó én nem vagyok de már növésem minden irányban semmivé néma lelet idegen kézben pontfeszület beszédemmel megrekesztettem de már a hallgatásom is mint szűrt homok nem mondhatom hová mert nem tudom mikor holott igen gyakor és sűrű az ő hálója hát csak a mozdulatot tudhatom ahogy majd fennakadva halszerűéi közt furcsa függvény habár elenged akkor szegény fejem a nagy vizek közé leáldozóban 52
/
