Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - Sándor Iván: Tiszaeszlári dimenziók (esszé)
a soronkö vetkező évtizedekben bizonyára az segíti majd tovább enyhíteni, hogy az új évezredben nálunk neon lesz létszámban számottevő zsidóság, ami majd nyitva hagyja a kérdést, hogy mi volna akkor, ha ez a létszámzuhanás félévszázad alatt nem következett volna be. Így hát az antiszemitizmus (nevezzük a jelenséget továbbra is így, bár a zsidógyűlölet mindig több is ennél, annyival, amennyivel a fajgyűlölet, nem elégszer ismételjük, önmagában rejti a másik, bármilyen fajtájú, vallású, gondolkodású, szokású ember gyűlöletét) ellen továbbra sem szüntethető meg a küzdelem. Már csak azért sem, mert — évszázadok alatt láthattuk — a tolerancia hosszú időszakaszai után, néha váratlanul, látszatra egyik napról a másikra, bár tudjuk, nem előzmények nélkül, tör fel a türelmetlenség. Ezért nem segíthet, ha a lelkekbe visszamaradt faji ellentétnek az értelem fényeivel való tompítását kényes kérdésnek tekintjük. A „kényes kérdések” eltusolása különben is káros. Amivel ma nem nézünk szembe, holnap felüti fejét és megkéri a hallgatás árát. 5. A vizsgálat iratai első kiadása napok alatt elfogyott. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a katolikus és zsidó vallási felekezeti folyóiratokon kívül csak egyetlen lapunk, az Élet és Irodalom adott róla ismertetést. Ami arra utal, hogy igen tévesen, talán még azok sem foglalkoznak nyilvánosan a kérdéssel, akiknek ez legfőbb feladata volna. Azt is el kell mondanom, hogy sokkal erősebb érdeklődést mutatott a külföldi sajtó. Ami eljutott hozzám, az osztrák, a svájci, az amerikai, az izraeli visszhang. Tudok ezen kívül arról, hogy Belgiumban és Svédországban tartottak előadásokat a könyvről. Megnyugtattak ezek a hírek, főképpen azért, mert egy nagyon fontos gondolatban egységesek voltak: „Figyelemre méltó, hogy a szomszédos Magyarországon komoly erőfeszítéseket tesznek... az antiszemitizmus leküzdésére. Ellentétben Ausztriával, itt nem igyekznek a kérdést a szőnyeg alá söpörni. Az antiszemitizmus ellen Magyarországon nem csupán törvénnyel védekeznek, hanem igyekeznek megbirkózni a múlttal, színpadon, filmekben és könyvekkel is. Az elmúlt éviben például két, e kérdéssel foglalkozó mű is megjelent olcsó tömegkiadásban. Sándor Iván A vizsgálat iratai című könyve... és Száraz György Egy előítélet nyomában című munkája... ezek a könyvek, s velük a magyar hatóságok kifogástalan magatartása a nemzeti és vallási kisebbségekkel szemben; reális lépéseket jelentenek a megvalósítható szocializmus felé...” (Wiener Tagebuch, 1977.) „A vizsgálat iratai újra vizsgálat alá veszi a rosszhiszemű tiszaeszlári vérvád ügyét. A perbe fogott, majd felmentett zsidók ügye, akiket rituális gyilkossággal vádoltak, világszenzációt váltott ki. Kiváló magyar liberális politikusok és írók foglalkoztak történelmi és irodalmi munkáikban ennek az ügynek a szociális és társadalmi hátterével. A nemzeti önvizsgálat részeként a közelmúltban ismét érdeklődés támadt e tárgy iránt. Sándor Iván a mítosz középeurópai változatával foglalkozik... A dokumentumokkal jól felszerelt, rokonszenves technikájú, intellektuálisan izgalmas munka... fényt vet a történelem néhány fontosságából sosem veszítő rejtélyére.” (World Literatur Today, 1977/2.) „Az író nyakába vette az országot és tudományos módszerekkel mérte fel, mi maradt meg máig a tiszaeszlári perbál az emberek tudatában. Páratlan értékű munkája eredményét könyvben tette közzé... Az elmúlt harminc évben sok minden történt a múlt tudati maradványainak kiirtása érdekében — 48
