Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 6. szám - Bálint Endre: Életrajzi törmelék XXIII.

képződi k-e vagy olcsó imitáció ... Szükségeim van valamiféle szerkezetes bázisra, annak érdekében, hogy kiindulásaim ne a légüres térben kóvályogjanak. Leggyakrabban egy fekvő téglalap semmitmondó jelenléte jelzi a kezdetet. Azután sok minden történhet... Szerencsés esetben erre a téglalapra vetülhet egy parasztházacska homlokzata, egy börtön sivár fala, egy temetőfal, vagy az egymás mögé búvó távoli históriák álomképe. De ha a megidézett dolgok nem alkalmas időben és nem kristály- éber állapotomban jelentkeznek, akkor e téglalap csak egy semmitmondóan hűvös faktúra marad és semmi más, mint egy esztétikai formula. Mit is mondhatnék még, ami hozzásegíti önöket azokhoz a gyermekes örömökhöz, amelyeket akkor élek át, amikor gyermekkorom színes filclabdáját feldobom az égig, és az ott is marad ezután, mint a hold. A hold, a valódi, és nem az, ahová olyan türelmetlenül sietnek az emberek, akik ráuntak a földi játékokra. Én, aki annyi holdat festettem már, mert vágyaim egy olyan mitikus világ felé hajtottak, ahol szép körmondatokkal karikáz- hattak a lelki szegények, most már nem nézhetek fölfelé; mert a beteljesülés pillanata kizárja a teremtő nosztalgiákat, azokat az édes pillanatokat, amikor egy vászon sarkára festhetek egy szentendrei ablakot, természetesen az Epinay sur Seine-i szobámba, ahol kerek öt évet töltöttem és a magam képmására teremtettem a világot. De most itthon vagyok és elgondolkozom, hogy miről is keik tanúskodjak? Párizsi éveim alatt megőriztem magyarságomat és most meg kell őrizzem azt, amit Európa bízott rám: az igazság és szabadság áramainak érintésétől keletkező új Formát.

533