Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - László Gyula: Korona-tanulmányok
az átlag fejbőségnél, mert hiszen a koponyát még bele kellett helyezni a hermák fej üregébe. A középkori királyi koronák mind tágaibbak a fejnél s ennek — mint láttuk — két oka van, az egyik a viselt koronákon a paróka, a másik a hermákon az a szükség, hogy a fej nyílásán helyet kellet hagyni a koponya betéteiének, sőt a tartóba foglalt koponyacsontoknak! A „gallér”-nál egyikről sem lehet szó. Forduljunk hát figyelmünkkel a gyöngyökkel gazdagon teleszórt aranyhiímzéshez. Bizonyosnak látom, hogy nem gallérnak készült. Okaim: nem illeszkedik a vállra, illetőleg nem elég hosszú ahhoz, hogy a végén feltett boglárokon lévő kapcsoló-csatok és az összekötő pánt jól illeszkedjék a vállhoz! Másodszor a „gallér” állatalakjai fejjel lefelé kerülnek mai helyzetükben, ez pedig képtelenség! Harmadjára pedig a gallér körvonala nem illeszkedik a palást nyakrészéhez. Bizonyos tehát, hogy nem gallér volt. Ellenben: ha a „gallért” úgy nézzük, ahogyan az ábrázolás miatt állnia keli (madarak, griffek, állatok), akkor egy oromdíszes korona pontos mását kapjuk. (7. kép). Ilyen árkádos például a Konsztan- tinosz Monomachos korona és a két kievi korona! Még növeli a hasonlóságot, hogy a két — zománcdíszes — kievi korona egyikén növényi mintakincs borítja az árkádok tükrét. (Rajzát Deér könyvében, Szelényi Károly kiváló színes fényképét a Kovács-Lovag könyvben láthatjuk.) Semmi indoka nem lenne — ha gallérnak készítették volna — a középső rész ívelésének, és a fokozatosan kisebbedő árkádoknak, de nagyon is van, ha homlokot övez, mert így két vége nem kap fel a tarkó fölött. Nem utolsó sorban igazolja gondolatomat a Szent István ereklyék közt számontartott „sapka”, amely ugyancsak ilyen „hétköznapi” pártakorona lehetett. Nézzük most az ábrázolást, amely semmiképpen nem állhatott fejjel lefelé — mint ahogyan most áll —, hanem csak az életfás ábrázolás értelmében árkádsorral felfelé! Az egyes árkádok középtengelyében szétágazó, filigránmunkákra emlékeztetőn hajladozó, ágasodó fa áll. Tőle kétoldalt — a középső ívmezőben — fent pávapár, alul két ugyancsak szembenálló, négylábú ragadozó (farkuk palmettás végződésű). Ettől jobbra és balra egyforma árkádok következnek, amelyekben a szerepek cserélődnek: a következőben fent „mókusok”, alul pávapár, aztán megcserélődve, fent madarak, alul szárnyas négylábúak, végül a lekszélsőkben már csak egy-egy galamb- pár. Az ívet tartó oszlopok vékonyak, téglalap tömegű oszlopfő koronázza őket, és ugyancsak vékonyan ívelődik az ívmezők boltozata. Az oszlopsor két végén és közepében kanyargós indaminták töltik ki a csegelyeket. Az egészet nagyon határozottan egymásba hurkolódó szívalakok füzére szegélyezi, ugyancsak filigránra emlékeztető kacsokkal. A „gallér”, vagy nevezzük most már nevén: a korona határozottan fémmunkát utánoz! Tehát így, karélyosan felépített és a tarkón nyilván szalagokkal összekötözött textil-korona került gallérként a palástra. Nyilván átalakításakor került reá, és mind a mai napig szervetlenül, szerepének ellentmondóan díszíti a koronázási palástot. Jogos lehet az a feltevésünk, hogy ez az aranyhímzéses gyöngyös, árkádos korona nemesfémből készült ünnepi korona mása. Feltevéseinkben még tovább is mehetünk. A nemesfém-koronának és selyem másának valami köze kellett legyen a Szent István hagyományhoz, s éppen az indokolta, hogy a palástra varrták, ahol pedig semmiféle szerves szerepe nem volt. A kacsok bekunkorodó végeit valósággal elárasztották az apró igazgyöngyök hármas és magános csoportjai. Az oszlopfejek és lábazatok tömörré válnak általuk. Az árkádok kalászmintás fonata jól illik az egész korona fém utánzatához. Az előbb, amikor a bizánci koronákról idéztem a Bíiborbanszületettet, láttuk, hogy a királyi diadémot csak ritkán — nagy ünnepekkor, fogadásokkor — viselték, egyébként házi koronájuk jelezte méltóságukat. Ezek lehettek ezüstből (mint III. Béla sírjában), s lehettek nemes textíliából, amelyet aranyhímzés és igazgyöngy dísz tett ünnepélyessé. Feltehető, hogy az effajta pártaszerű, selyemből, szövetből készült 479
