Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 5. szám - László Gyula: Korona-tanulmányok

szakálla ábrázolásában szemmel láthatólag arra törekedett a mester, hogy ápolatlan, rendezetlen voltát hangsúlyozza. Mintha Géza arcszíne is árnyalattal sötétebb lenne a korona többi ég- s földlakójánál. Lehet, hogy ez nem véletlen, hiszen nagybátyjáról I. Endréről olvassuk, hogy arcának színe barnás volt. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy Géza királyunk teljes hitelű arcmását örökítette meg a zománcok mestere. Bár nyilván sokat hallhatott alakjáról, arcáról, hiszen sok bizánci láthatta a nagylelkű magyar királyt. Azonban tudjuk, hogy a bizánci művészet nem annyira az egyént, mint inkább méltóságát, mint földi szerepének égi mását jelenítette meg az ábrázoltat, kinek személyiségét a melléje tett szöveg amúgy is elárulta. Tanulságos e szempontból, amit Bárányné Oberschall Magda a Monomachos korona két társuralkodónőjéről Zoéról és Theodoráról ír. íme (Arch. Hung. XXII.: 27.): „Zoé alakra kisebb és erősebb volt Theodoránál, nagy ragyogó szeme, erős szemöldöke és sasorra volt. Szőke haja és fehér bőre volt s még idős korában is feltűnően szép jelenség. Erélyes, uralkodni vágyó, ragyogó szellemi karaktere mellett a jóval jelentéktelenebb külsejű, magasabb, soványabb és rendszertelen vonásokkal bíró Theodora a háttérbe szorult...) a korona 1042 és 1050 közt készült ... Zoé ekkor 62—70 éves lehetett. Theodora néhány évvel fiatalabb. Ennek az életkornak, valamint Zoé szőke hajának és fehér bőrének az ábrázoláson nyoma sincsen. A két császárné egyénileg nem különböző, egészen egyforma ifjú, sudártermetű ideális szépségű nőalakként van ábrázolva, a legcsekélyebb egyénítő vonás nélkül. A művész a bizánci császárnő ideáltípusát volt hivatva ábrázolni, Ez teljes mértékben sikerült is... a császár szent személyét csakis a legmagasabb égi hatalomnak földi másaként tudta és akarta megjeleníteni. Innen származik a már említett rokonság a byzánci Pantokrator fejtípusokkal. Ez a felfogás a byzánci művészet lényegének teljesen megfelel.” Eddig Bárányné szövege.

Ezzel szemben Moravcsik Gyula „A magyar szent Korona görög feliratai” című akadémiai székfoglalójában határozottan a bizánci uralkodók arcképének hitelességét fedezi fel a zománcokon, különösen a kis Konsztantinosznak Psellosnál megőrzött leírását veti egybe a társuralkodó kisgyermek képével. De Psellos leírása igen illik Dukasz Mihály arcmásához is. „Arca kissé öreges, nevelőszerű és pedagógushoz illő. Tekintete merev, szemöldöke nem komor és gyanakvó, a szemet beárnyékoló, hanem békés és méltóságteljes”. A leírás és a zománckép valóban szépen egyezik.

Ebben a szellemben gondolkozva Géza a „barbár” királyt testesíti meg, aki a szent környezetbe került — odavaló is meg nem is. Ebben a „nem” az erősebb, de csak figyelmes szemlélet után. Ezért hiányzik a dicsfény, a császári ruha, a labarum, ezért kék a felirat színe. A hasonlóságról még szót ejtek. Itt engedtessék meg egy közbeszúrt megjegyzés. Lehet, hogy csak a vonatkozó irodalom tallózó ismeretéből fakad és tudásom hiányáról árulkodik, de magam nem olvastam az égi és földi szereplők mögött lévő gloriola zöld színéről és Krisztus dicsfényének kékjéről. Ellenben tudunk a bizánciak közt dúló zöld és kék háborúságról. Ez még római örökség náluk. Nyilván nem véletlen e két szín az arany helyett, de ennek vizsgálatára Bi- zánc-szakértő kellene s én — sajnos — nem vagyok az. Annyi bizonyos, hogy Bizánc mindennapjai és ünnepei, e két színnek, a zöldnek (a föld jelképe) és a kéknek (a víz jelképe) kibékíthetetlen küzdelmében teltek el. Van még bőven vizsgálni való az évezredes Bizáncban. Bizáncban ritka alkalomkor került sor koronaküldésre, de akkor is a küldést rendszerint megelőzte, hogy a megajándékozottat előzőleg befogadták a bizánci értékrendbe, tehát végül is nem idegennek adták, hanem valakinek, akinek a szent rendben megvolt a maga helye. Tanulságos a koronaküldéssel kapcsolatban felidézni azt, amit a Bíborbanszületett Konsztantinosz erről ír a Birodalom kormányzása című művének bevezetésében. íme: „Ha valaha akár a kazárok, akár a türkök, akár az oroszok, vagy valami más északi és szkítha nép, amint sokszor megesik, azt fogja kérni és követelni, hogy valamilyen szolgálatuk vagy teljesítményük fejében küldjenek neki a császári öltözetekből, koronákból, vagy díszruhákból, akkor neked úgy kell mentegetőznöd, hogy: Ezeket a díszruhákat és koronákat, melyeket ti fejdísznek neveztek, nem készítették, nem is emberi mesterkedés

473