Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - László Gyula: Korona-tanulmányok
Egyszóval a koronán ábrázolt Gábor arkangyal látványa alakult át látomássá, mintha ő hozta volna közvetlenül a mennyből s tette volna Géza fejére a koronát. Nagyon megalapozott sejtés ez, de egyúttal közvetett bizonyság, hogy Gézát valóban ezzel a zománcos korona-abronccsal koronázták meg. Györffy György hívta fel arra a figyelmet, hogy a korona zománcképének Gézája fején a mi koronánk oromdíszek nélküli mása látható (az oromdíszek eredetileg nem tartoztak a koronához). Tudvalévő, hogy a bizánci császárnak is angyal hozza az égből a koronát. Am a korona és a váci Őrangyala csodáján kívül is két jelenség mutatja, hogy Géza kiemelkedő, nagy uralkodó volt, az egyik a feliratán lévő pisztosz (hívő, hű) kifejezés. Ez a bizánci császárok felirataiban mint „Krisztushoz hű” szerepel. Ugyancsak Moraycsik Gyula hívta fel a figyelmet arra, hogy mivel itt nem tették ki a Krisztushoz-t, a felirat kétféleképpen érthető: úgyis, mint aki a császárhoz hű, hiszen reá is tekint! A bizánci diplomácia szívesen élt ilyen, kétféleképpen magyarázható kifejezésekkel. Ez is bizonyítja, hogy a korona képsorát, feliratát nagy alapossággal tervezték meg. A másik feltűnő jelenség Géza latin neve: Magnus. „Ego Magnus, qui est Geisa” írja magáról a garamszentbenedefci alapítólevélben (Kn. I. 53.). A XIII. századi Alberi- cusnál is: „Regnavit rex Magnus” (MG SS XXIII. 798). Persze, lehet egy egyszerű keresztnév is, erre is van példa, de lehet a szó eredeti értelmében vett jelző is. A magam részéről hajlok arra, hogy Géza nem pogány neve lett volna, Magnus pedig a keresztény, vagy amint Hóman gondolta, hogy a hercegi pénzeken Magnusnak (Muo- nas), a királyiakon Gézának (Geuca) nevezi magát, hanem a Magnus név latin fordítása lenne a sebastos méltóságnak, amelyet Géza a koronával együtt kapott. Am e részletkérdések (például, hogy a Géza név eredetileg méltóságnév lett volna) nem tartoznak szorosan vett témánkhoz. Fűzzük hozzá mindjárt, hogy a bizánci diplomácia kétértelműsége megnyilatkozik Géza homloktincsében is: olyan, mintha azonos lenne a császárokéval, de mégsem azonos, mert a császároké a haj alól (paróka alól) bukkan ki, míg Gézáé saját hajából fcunkorodik homlokára. Tehát itt is a császárok közé is tartozik, meg nem is! A továbbiakban, a tincs jelentőségének tárgyalásakor, mélyebben pillantunk majd ennek az apró „tévedésnek”, vagy nevezzük nevén: „csalafintaságnak” értelmére. Ilyenféle, bekuhkorodó, kétágú tincset láthatunk a korai ír miniatúrák evangélistáinak homlokán. Hogy lenne-e kapcsolat a kettő közt, nem hiszem, mégis a hasonlóság feltűnő. Tekintetünket a koronára vetve, röviden vizsgáljuk meg előbb a mennyed értékrendet, bár itt hosszabban nem kell időznünk, hiszen célunk Géza királyunk alakjának kutatása. Krisztust és a két arkangyalt egy apró részlet fűzi össze: a homloktincs (1—3 kép). Mindhármuknál a haj hullámai alól búvik elő. Tehát nem a haj rekeszsora türemlik ki, hanem a tincs rekeszét külön aláillesztették. Ennek az apróságnak a továbbiakban bizonyos jelentősége lesz. Talán még azt tenném hozzá koronánknak e jól feldolgozott hármasságához, hogy Krisztusnak és a két arkangyalnak 469
