Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - Ivan Nikov: Cseresznyemag (vers, Kiss Benedek műfordítása)
IVAN NIKOLOV Cseresznyemag Egész délelőtt kerti sáriban tappogva szedted a cseresznyét, a bíbor lé s a tűző napfény szemed fájdítva ragyogott. Most fönt az égi csatornákban úgy hömpölyög egy nap, mint egy év, s te hallgatsz, furcsa gondolat nyom, rágcsálsz egy cseresznyemagot. Fölötted épp pulzál egy csillag, a mindenség oly ünnepélyes, álom-illattal, tej-illattal asszonyi léptek halnak el. S végig sem olvasott újságod cseresznyelé-foltoktól véres, bizonyára ott, hol a lapban éppen egy ilyen pacni kell. Ülj küszöbödre öntudatlan s a hatalmas este behálóz, gyújts rá nyugodtan, no gyújts rá, te sebzetten, sébezhetetten... Tudod jól, mire ítéltettél: úgy élsz itt, a szélnek támaszkodsz ebben a kegyetlen korban, atomfüsttől keseredetten. Ereszed fölött késő órán kurta villám cikkan el pengve, madarak csapódnak, mint kóbor telkek, az üvegablaknak... A titok titok marad, bár a sötétben pirkad a cseresznye: búsa természetesen édes, magja pedig maradjon magnak! (Kiss Benedek ford.) 430
