Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - Czakó Gábor: Eugémia (novella)
Kihaladott a teremből. Az osztályközösség zúgott, ő pedig egyenest a bakonypárizsi vadon felé vett irányt. Majolika Adél megelőzhette volna; héttel gyökölhető rendszáma lévén, a mai napon használhatta a Trabantját. Arra is volt ideje, hogy beszámoljon az igazgatónőnek a történtekről, pontosan ugyanúgy, ahogy a házitévé közvetítette az eseményeket az irodában. Az igazgatónővel közösen kiradírozták Bandi nevét az iskola anyakönyvéből, osztálynaplóiból és egyéb okmányaiból, majd megígérte, hogy éjszaka elkészíti a szükséges 76 darab jelentést. Az idő fogytával nőttön-nőtt Adélban — valami. Nem a borzongás, de ami nőtt, az elborzasztot- ta, mert olyan nagyra nőtt, hogy az irodából távozván egyenest a parkolóhoz sietett, az utolsó métereken futott! 'Robogott! — Bandi! — mondta a volánnak. — Bandi! Bandi! — Rugdosta a gázpedált, tiporta, pedig jól kondicionált pedagógus létére egyértelműen tudta, hogy a hűtlenség csapására tért. Mégis. Hogy nem az időszerű nemzetközi feszültség enyhítésének fokozására irányuló szilárd törekvés hajtotta erre az útra — kétségtelen. Nem tudta lerendezni magában a kérdést, nem is akarta! És ez az ami sokoldalúan elképesztő! Élvezte azt a borzongató melegséget, ami széleskörűen á r a d t-h u 11 ámzott-taj ték- zott! benne, amióta a tanuló a folyosó falánál föl támogatta, és egészen közelről a szemébe nézett. És ez az érzés a többi rendes érzéssel ellentétben nem ürült ki szervezetéből az idő múlásával, hanem fokozódott, mint a nemzetközi helyzet. A radírozás után, a jelentésírás vállalásánál már bőgött tőle szegény Adél- ka. Az igazgatónő a sok iratnak tudta be összetört ség ét, biztosította szolidaritásáról, valamint a legmesszebbmenő elvi támogatásáról. Igazi elkötelezett vezetőnek bizonyult, dolgozója problémáit megértő demokratának; Adél tehát nem vallott neki a bensejében jelentkező melegségről, amely bár ismeretlen volt előtte, mégis sejtett róla valamit... Még intézeti éveiben történt, hogy amint a levesestálat letette az asztalra, beleesett a hajcsatja. „Na!” — mondta az asztalnál ülő öreg -nevelőnő. Adél nagy levegőt vett, hogy legyen neki, amikor majd a vénasszony belenyomja a fejét a levesbe, hogy halássza ki a csatot. Ám nem az előzetes várakozások szerint került lerendezésre az ügy. Korszerűtlenül. „Te hülye” — ásított a banya, és kéken nézett rá — a szeme miatt, mert nem volt neki barna, mint Bandinak. Adél őrülten kíváncsi lett a folytatásra, de többé nem találkoztak. Meg nem erősített hír szerint a nő szimpatizátori kezelést nyert, regenerálták, és jobb beosztást biztosítottak neki. A második esetben akkor járta át a belső melegség összes viszonylatait, amikor Tízpertzes Bernát deklasszálódott az uralkodó osztályba, és kiiratkoztak a házasságból. — Szevasz — mondta neki. — Szevasz — mondta Bernát, és fölszállt a vértesrévai buszra. A piszkos nyílászáró szerkezeten át váltottak egy ilyesféle pillantást. Ennek sem lett folytatása, és Adél az autóban már bánta, hogy sose nézte meg alaposan, kék volt-e vagy barna Berci szeme. Szóval a folytatásért autózta el fél havi anyagi megbecsülését, anélkül, hogy a befektetés megtérüléséről valamiféle konkrét biztosítéka lett volna. Mint 418
