Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - Czakó Gábor: Eugémia (novella)
CZAKÓ GÁBOR Eugémia (ADYUTCAY BANDI) Fölkelt a nap — ez a kikelet vastörvénye. Majolika Adél áldatlan állapotban fogadta: a páros percekben nyugtátokat vett be, a páratlanokban izgatókkal biztosította, hogy szervezetében a modern gyógyszeripar élenjáró vívmányai alkotó kompromisszumot köthessenek. Nehéz nap vált elkerülhetetlenné. A múlt szerdai osztályfőnöki órán a Serdülési Törvényt hajtották végre. A tanulók túlnyomó többsége megelégedéssel nyugtázta, hogy teret biztosítottak neki annak kifejtésére, hogy sokoldalúan művelt személyiséggé válása során fölmerült-e valamilyen problémája.* Lüttyöm Zsuzsietta sosem örült reálisan az elért eredményeknek; most sem, hanem bejelentéssel élt: — Adél néni, a Bandi örökké filozofál! Megint és mindig ez az Adyutcay Bandi! Lerendezhetetlen serdülő! A múltkori osztálykiránduláson is bükkmakkot fogyasztott. Hiába szólt rá az igazgatóhelyettes néni személyesen, hogy ne vegye a szájába annak a micsodafának az izéjét, mert csupa bacilus lehet meg vírus, nem beszélve arról, hogy nincs idő zabálni, amidőn az osztály az előrehaladás útján halad, nevezetesen a Légkénsavazó Művekbe, Bandi egyértelműen leült a növénytakaróra, és ropogtatta azokat a valamiket, sőt fölkiáltott, hogy „pompás!” Turkált az az avarban, mint valami hogyhívják, na, állat, újabb vackokat keresett, és megkínálta a többieket. No, azok — hála a beléjük oltott alkotó kíváncsiságnak — nem fogadták el. Szerencsére, ám a veszély attól még jelentkezett! Bandi személyében elsősorban. Széthúzó, anarchista tevékenységét annak ellenére folytatta, hogy a fegyelmi szabályozók következetes alkalmazása során igazgatófőnöki intőt nyert. Sőt! Hangot adott, hogy az igazgatófőnök néni is kóstolja meg azokat a mocskos, kis barna akármiket, mert hozott magával tartalékot. A zsebében! Holott a Zseb Törvény egyetlen paragrafusa sem utal arra — bárhogy csűrik-csavarják! —, hogy az említett ruhaipari vívmány ilyesmi tárolására szolgálhat. Majolika Adél elragadtatottan tisztelte az eset után az igazgatónőt, amiért az visszafogta magát, és nem részesítette a haszontalan kölyköt egy jó, kiadós segítségnyújtásban a filodendron karójával. Bizony, kevés pedagógus bír ekkora önuralommal, különösen, ha már három-négy évet eltöltött a pályán. És ma részint szerda, részint osztályfőnöki óra! — „Piros virág a bánat s barna-bús a Dicsőség” meg: „Én szeretném az életet egy csók-ötlettel megcsúfolni” — idézte Zsuzsietta a múlt osztályfőnökin Bandi szavait a keblei közé rejtett magnetofonkájával. Mert ő megalapozottan vádaskodott. * Különös tekintettel az Egyéni Gondolkodás Szabadságát Biztosító Törvényre is. 414
